Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Varga J. János: A katonai kórházak fejlődése és a fertőző betegségek gyógyítása a török elleni felszabadító háború időszakában
V (Feldarzt) és a sebész (Feldscheer) státusát.16 Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem (1640-1688) 1685-ben orvosokból és sebészekből álló egészségügyi alakulatot szervezett.1' Az 1685-ben Magyarországra vezényelt braunschweigi csapatok tábori kórházának személyi állománya már kielégítette a legkorszerűbb követelményeket, hiszen a medicus, a chirurgus és a tábori patikát kezelő gyógyszerész16 mellett megjelentek a betegápolók és a tábori papok is.19 A háború utolsó éveiben kialakult a hadsereg típusú tábori kórház szervezeti-személyi modellje. Egy 1692-ben készült tervezet szerint az intézményt három, a betegek szállítására felszerelt dunai hajó és nagy létszámú egészségügyi személyzet - egy hadbiztos, egy katonai direktor, két orvos, két fősebész, 30 alsebész, 30 betegápoló és hat patikus - szolgálta ki.20 Az oszmán háború tábori betegségei közül a „morbus hungaricus”-nak, németül „ungarisches Fieber”-nek nevezett fertőző kórral vívták a legnagyobb küzdelmet az orvosok. Mai tudásunk szerint a kiütéses tífusz, a vérhas és a malária változatait öltő lázas bajt rettegték a katonák, mert ezrével szedte áldozatait.21 A betegség többnyire váratlanul kezdődött borzongással, hidegrázással. Egyidejűleg hányinger és szívtáji fájdalom lépett fel, amelyet gyengeség, szédülés, fejfájás és csillapíthatatlan szomjúság érzés kísért. A testet negyed-, harmad- vagy mindennapos forró láz gyötörte, hamarosan delirium lépett fel. A száj kiszáradt, a nyelvet sötét, bűzös lepedék fedte be. Néhány nap elteltével viszkető, lassan elfekélyesedő kiütések keletkeztek a beteg mellén és hátán. Később hallászavar lépett fel, majd üszkösödés a végtagokon. A krízis rendszerint 14 nap elteltével állt be, és a túlélők csak hetek múlva nyerték vissza erejüket. Ám a betegek többsége meghalt a bajban.22 A „morbus hungaricus”-szal számos egykorú szakmunka foglalkozott. Kiemelkedett közülük Tobias Coberus, Luca Antonio Portio és Johann Valentin Willio tábori orvos műve.23 Valamennyi a nélkülözést és a háborús nyomort jelölte meg a fertőző kór okául. Terjedését elősegítette az ugyanazon évszakon belül is szélsőséges magyarországi időjárás, amely a hiányos, főleg nyers ételekből álló táplálkozással és a folyókból, mocsarakból merített víz fogyasztásával együtt legyengítette a katonák szervezetét. Közre játszott a kiterjedt mocsarak káros kigőzölgése, és a szúnyogok, legyek hada, amely ellepte és éjszaka nem hagyta pihenni az elcsigázott embereket.24 Felrótták a szerzők a tábori tisztátalan16 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből. 4- köt. Bp., 1940. (továbbiakban: Magyary-Kossa, 1940.) 145. p. 12 R. Várkonyi, 1984- 279. p. 16 A Medicamenten-Anstalt a harminc éves háború időszakában jelent meg a német és az osztrák hadseregben, a 17. század közepén pedig a General-Stab tagjaként említették a Kayserliche Feldapotheke élén álló patikust. Takáts L. - Takáts E„ 1966. 331. p.; Héjjá, 1936. 123. p. 19 Héjjá, 1936. 172. p. 20 Takáts L., 1975. 393-395. p. 21 Héjjá, 1936. 76., 93-94. p.; Takáts L. - Takáts E., 1966. 326.; Győr: Tibor: Adatok a morbus hungaricus történetéhez. = Századok, 1900. 6. sz. (továbbiakban: Győry, 1900.) 545-546. p. 22 Győry, 1900. 545-546. p.; Héjjá, 1936. 79., 94., 97. p. 23 Tobias Coberus: Observationum Medicarum Castrensium Ungaricarum. Decades 3. Frankfurt, 1606. (1685-ben, Halmstadtban újra kiadták, hogy a magyarországi harcokban részt vevő tábori orvosok rendelkezzenek hasznos kézikönyvvel.); Luca Antonio Portio: De militis in castris sanitate tuenda. Vienna, 1685. Haga, 1719.; Johann Valentin Willio: Tractatus Medicus de Morbis Castrensibus Internis. Haga, 1676., 1739.; Az egykorú szakirodalomról lásd Héjjá, 1936. 78-80., 95. p.; Takáts L. - Takáts E., 1966. 326. p. 24 Győry, 1900. 538-542. p.; Héjjá, 1936. 80-83. p. 2375
