Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Varga J. János: A katonai kórházak fejlődése és a fertőző betegségek gyógyítása a török elleni felszabadító háború időszakában
~\r~ SíT a 15. század végén. Később, 1552-ben és 1579-ben létesítettek két lépcsős ispotályt Franciaországban Metz és Amiens ostrománál. Az első lépcső közvetlenül a harcoló csapatok mögött tevékenykedett, „ambulance”-nak nevezték, a második a közeli városba települt, hogy a tartós kezelésre szoruló betegeket gyógyítsa.1 Richelieu bíboros új lendületet adott a tábori kórházak fejlődésének, amikor kilenc mozgó elsősegélynyújtó alakulatot hozott létre a súlyos esetek ellátására.8 A tábori egészségügyi intézmény önálló fejlődési iránya a 17. század végén ismerhető fel: kizárólag táborban működött, és személyi állománya, valamint felszereltsége a korábbinál magasabb szintű ellátást biztosított. Megkülönböztetésül a korábbi változatoktól csapat- vagy hadsereg típusú tábori kórháznak nevezi a szakirodalom.9 Magyarországon az oszmán uralmat felszámoló háború első éveiben egyházi kezdeményezésből jött létre: Francesco Buonvisi bécsi nuncius és Kollonich Lipót győri püspök szervezte meg XI. Ince pápa (1676-1689) pénzügyi támogatásával Esztergom és Buda mellett, a harcoló csapatok számára.10 Buda 1686. évi ostroma idején valamennyi ezred rendelkezett nemzetközi segélyből támogatott csapatkórházzal. Amellett nagy befogadóképességű, központi egészségügyi intézmény működött külföldi orvosokkal és sebészekkel a Margitszigeten.11 Eredményes tevékenységükről írta Buonvisi a Buda visszavételét követő napokban: „Őfelsége hadműveletei alkalmával, azt hiszem, a leghasznosabb gondolat a seregek részére felállított kórházak voltak [...] A:j általuk elért haszon ellenfeleimet is meggyőzte. Hihetetlen arányokat öltött a betegek és a sebesültek özönlése. Elég, ha megemlítem, hogy [...] több mint 6000 ember gyógyultan hagyta el a kórházakat [...]”.12 A szakképzett egészségügyi személyzet kialakulása évszázados folyamat volt. Aló. században kevés a jól képzett orvos, több a tudatlan, nyereségvágyó kuruzsló. A zsoldos katona sorsa bizonytalanná vált, mihelyt megbetegedett vagy megsebesült, ráadásul ő fizette a drága kezelés és a gyógyszer költségeit.11A 17. században fokozatosan emelkedett a hozzáértők száma és differenciálódott feladatköre. Raymund Minderer 1620-ban megjelent „Medicina militaris” című munkája megkülönböztette az egyetemet végzett, általános ismeretekkel felvértezett orvost (medicus) és a sebészt (chirurgus). Ugyanakkor kívánatosnak tartotta, hogy a medicus is értsen a sebkezeléshez, különben nem teljes értékű.14 Richelieu 1638. évi reformjának köszönhetően megjelentek a hadseregben a katonaorvosok, a tábori sebészek és a patikusok, akik a zászlótartókhoz, a szállásmesterekhez és a zenészekhez hasonlóan a csapattörzshöz tartoztak.13 Ausztriában a harminc éves háború idején hozták létre a tábori vezető orvos (Feldprotomedicus), az ezredorvos 7 Héjjá, 1936. 171. p.; Takáts L. - Takáts E„ 1966. 326. p. 8 Héjjá, 1936. 120. p. 9 Takáts László: Hazai forrásadatok a katonakórházak 17-18. századbeli fejlődéséhez, l.rész. = Honvédor- vos, 1975.4. sz. (továbbiakban: Takáts L, 1975.) 383., 391. p., 2. rész. = Honvédorvos, 1976. 3. sz. 251. p. 10 Takáts L, 1975. 391. p.; Héjjá, 1936. 78., 173. p. 11 Takáts L., 1975. 391. p.; Magyary-Kossa, 1931. 426. p. 12 Idézi Héjjá, 1936. 177. p. 13 Munkács (ma: Mukacseve, Ukrajna) várának 1687. évi ostromakor átlőtték egy magyar katona mind- két lábát. A sebész 12 forintot kért a két seb kezeléséért, ami megfelelt egy gyalogos 3 hónapi zsoldjának. Magyary-Kossa, 1931. 427. p. 14 Takáts L. - Takáts E., 1966. 324-325. p. A medicus és a chirurgus megkülönböztetéséről írt még Szabó Jolán: A végvárak egészségügyi ellátottsága. In: Magyar és török végvárak, 1663-1684. Szerk. Bodó Sándor, Szabó Jolán. Eger, 1985. 123-124. p. (Studia Agriensia; 5.) 15 R. Várkonyi, 1984. 279. p. 374
