Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Soóss István: Tiszti építőszék Vasban, 1824. – Adalékok egy vármegyei tisztújítás történetéhez

Mint alább látni fogjuk, ennek a határozatnak a hiányát többen is szóvá tették, és a maga a vármegyei közgyűlés is napirendre tűzte megvitatását.

Ami a javaslat második pontját illeti, tudniillik kik és hogyan írják össze a voksolásra jogosultakat, a deputáció az alábbiakat terjesztette elő: a vármegye összes - hat - járásában a főispáni adminisztrátor által kijelölt táblabírák, járási szolgabírók és esküdtek egyenként keressék fel az illető járásban lakó vagy birtokos nemeseket és „Fárabéli Pápista”, azaz katolikus plébánosokat, s vegyék lajstromba őket. A bizottság az összeírok számára előírta, hogy a lajstromba mindazokat a személyeket is fel kell venni, akik ki vannak zárva a voksolásból; valamint azokat is, akik ugyan más országokban vagy vármegyékben élnek, de Vas vármegyében birtokosok. Továbbá azokat, akik más járásokban is birtokosok. így elejét lehet venni annak, hogy egyesek többször is voksolhassanak. Az összeíróknak ellenőrizni kell, vajon a szóban forgó választójogosultak valóságos nemesek-e és nemességüket kellőképpen igazolták-e. A voksolók névjegyzékét abc-sorrendben kötelesek összeállítani, és azt a deputáció által előírt határidőre meg kell küldeniük.

A bizottság a hozzá beérkezett jegyzékeket részint rendezni, részint ellenőrizni fogja és megvizsgálja azon személyek választójogosultságát, akik más vármegyékből költöztek Vasba és a tisztújítási szavazáson részt kívánnak venni. Ezt a vizsgálatot elsősorban azoknak az esetében szükséges és kívánatos elvégezni, akik feleségeik birtokán/birtokain vagy „szerzeménybeli Javakon laknának".25 Ezeket azonban mindaddig, amíg nemességüket hiteles bizonyságlevelekkel a vármegye előtt még eddig nem igazolták, őket a voksolók soraiba ne vegyék fel.

Amint arra fentebb utaltunk, a statútum egyik alapvető hiányossága volt, hogy nem foglalkozott érdemben azoknak a személyeknek a választójogosultságával, akik ugyan nem a vármegyében éltek, de birtokaik révén ide is kötődtek. Nem véletlen, hogy ez a probléma élénken foglalkoztatta mind az érintetteket, mind a vármegye elöljáróságát. Néhány héttel az 1823. február 1-jei határidőt követően az egyik érdekelt, Festetich László gróf mind a maga, mind pedig öccse, József nevében panaszt nyújtott be az uralkodóhoz és József főherceg nádorhoz, erősen sérelmezve azt, hogy a választási statútumban nem esik szó az említett birtokosok szavazati jogáról, jóllehet erről a honi törvények rendelkeznek. A választási statútum összeállítói azonban nemcsak ebben a tekintetben követtek el mulasztást, hanem abban is, hogy a statútum kidolgozásakor több hazai törvényt figyelmen kívül hagytak. Festetich úgy vélte, nem létezik olyan megkötés, amelynek alapján a Vas vármegye területén jószággal bíró főnemesek és nemesek nem szavazhatnak az építőszékeken. S még ha lenne is ilyen, az legfeljebb azt korlátozhatná, hogy a nem-vármegyei birtokosok személyesen nem adhatják le voksaikat. A törvények - így az 1662. évi 53. és az 1723. évi 58. te. - viszont megengedik, hogy meghatalmazott révén képviseltessék magukat mind az országgyűléseken, mind a tiszti széki választásokon.26

Feltehetően Festetich László panasza is közrejátszhatott abban, hogy a deputáció 1822. októberi választási statútumát, különös tekintettel a voksolók ösz25 Uo.

26 Festetich Keszthelyen, 1823. február 24-én kelt feliratait lásd MOL N 24. 1823. 573. csomó nr. 372.

..... , ■ . v ........ ................. • ................. 5 ....................' ' ....V “ '

3

44