Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Soóss István: Tiszti építőszék Vasban, 1824. – Adalékok egy vármegyei tisztújítás történetéhez
Sir lasztásra jogosultságot, a rendeletben azt is előírta, hogy a főispán irányítása alatt eló'zetesen el kell készíteni a voksolók jegyzékét, amelyet közvetlenül a tisztújítás előtt, az esetleges hibák kijavítása végett ellenőrizni szükséges.3 4 A vármegyék általánosságban zúgolódás, ellentmondás és érdemi észrevétel nélkül tudomásul vették a „hazai Törvényekben gyökerezett”,4 a „honi törvényekkel és a’ Köz Gyülekezeteknek Méltóságával meg egyező'"5 és „minden Nemes személly jussainak fenntartására szolgálló”6 rendeletet. Egyúttal kijelentették, hogy azt „si- nor Mértékül” fogják tartani.7 Több vármegye azonban, bár elfogadta a rendeletet, de egyúttal fenntartásait is megfogalmazta, részint a restaurációs törvény - 1723. évi 56. te. - megváltoztatását, részint pedig a választás lebonyolítását illetően. Néhány vármegye viszont egyenesen sérelmezte a rendeletet és határozottan elutasította az új választási előírásokat.8 Sőt, a rendeletet mintegy figyelmen kívül hagyva a „régi módon” folytatta le - így pl. Sopron, Zala, Csanád, Krassó, Veszprém - a soron következő tiszti választásokat.9 A kormányzat nehezményezte a restaurációs rendelettől eltérő tiszti választásokat és utasította a magyar kancelláriát és a helytartótanácsot, hogy folytassanak vizsgálatot a „nem szabályos” vármegyei restaurációk ügyében. A kormányszékek kemény hangvételű leiratokban rótták meg a vármegyéket, az építőszékeken elnöklő főispánokat, a fó'ispáni adminisztrátorokat és a restaurációs rendelet következetes, egyértelmű betartására, illetve végrehajtására szólította fel őket. Hangsúlyozták egyúttal, hogy az uralkodó és kormányzata semmiképpen sem fogja a rendelkezést visszavonni. Figyelmeztettek továbbá arra: amennyiben a jövőben a rendelet előírásait megszegnék, a főispánok és fó'ispáni adminisztrátorok kötelesek azonnal félbeszakítani a tisztújítást, a megüresedett helyeket pedig sur- rogatióval, azaz pótlással töltsék be.10 A „helytelenül” lebonyolított tisztújítások és a vármegyék ellenállása arra indították mind a kormányzatot, mind pedig a magyarországi dikasztériumokat, hogy „megerősítsék” a restaurációs rendelkezést. Ennek érdekében a helytartótanács 1821. január 9-én újabb rendeletet (771. sz.) bocsátott ki, amelyben lényegében véve megismételte az előző rendeletben foglaltakat.11 3 Soós, 2009. 117-118. p.; a rendelet szövegét kiadta Palugyay Imre: Megye-rendszer hajdan és most. 2. köt. Megye-hivatalok. Pest, 1844. (továbbiakban: Palugyay, 1844.) 60-61. p. 4 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MÓL) Mikrofilmtár, 11.108. sz. Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyve, 1819. április 6. 327. sz. 5 Degré Alajos: Szavazási rend a megyegyűléseken 1848 előtt. In: Fejér megyei történeti évkönyv. Szerk. Farkas Gábor. Székesfehérvár, 1973. (továbbiakban: Degré, 1973.) 125. p. (A Fejér Megyei Levéltár évkönyve; 7.) 6 MÓL Mikrofilmtár, 8873. sz. Baranya vármegye közgyűlési jegyzőkönyve, 1819. április 19. 739. sz.; Flivatkozik rá: Degré, 1973. 125. p. ' Soós, 2009. 119-120. p. 8 Lásd erről bővebben Soós, 2009. 121-130. p. 9 Soós, 2009. 136-142. p 10 Soós, 2009. 143-144. p. 11 Soós, 2009. 147. p. Vö. erről még Palugyay, 1844. 60-61. p.; Révész, László: Die Anfänge des ungarischen Parlamentarismus. München, 1968. (továbbiakban: Révész, 1968.) 111. p. (Südosteuropäische Arbeiten; 68.); Degré, 1973. 125. p.; Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai, 1819-1847. = Levéltári Szemle, 1989. 3. sz. 19. p.; Uő: Zala megye közigazgatása, 1790-1849. In: Zala megye ar- chontológiája, 1138-2000. Szerk. Uő. Zalaegerszeg, 2000. 65. p. (Zalai gyűjtemény; 50.), Tilcsik György: 340
