Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Gerhard Pferschy: Határviszályok. – Háborúk és Fehde-harcok az osztrák–magyar határtérségben

határszélen fekvő Fürstenfeld városát és uradalmát, amely messze belenyúlt a stájer Grabenlandba. Miközben a magyarországi és ausztriai zavargások II. Albert király halála után (Neszmély, 1439. október. 27.) kiváltképpen Ausztriában polgárháborúra emlékeztető' viszonyokat teremtett,27 úgy tűnik, VI. Albertnek sikerült Stájerország keleti felében is támogatókra találni. Az összeütközések azonban folytatódtak, többek között azért, mert mindkét testvér arra törekedett, hogy szilárdabban vesse meg a lábát Nyugat-Magyarországon.28 1440. augusztus 23-án végül Hamburgban a két Habsburg testvér között új szerződés jött létre, amelyben újraszabályozták az uradalmakat és bevételeket, amelyben azonban Fürstenfeldet nem VI. Albert kezén hagyták.

Ebbe a szerződésbe mindketten jelentős támogatókat vontak be.29 Köztük találjuk Christoph Wolfsauert, és innen tudjuk meg, hogy az előző Fehde-harcokban a vár bevételekor elvett Wildon várát és minden ingóságát 3 héten belül vissza kellene adni neki. A régi zálogokat is elismerték. Rudolf Teufenbacher pedig kárpótlandó a mayerhofi unokatestvére és gyámja házában elégett ingóságaiért. Ez azt igazolja, hogy Stájerország keleti felében további összecsapások voltak VI. Albert híveivel. Hogy milyen messzire nyúlt Christoph Wolfsauer keze ebben a játékban, nem tudjuk. Az egész folyamat jól érzékelteti, hogy miként jutott itt egy salzburgi miniszteriális a stájer tartományfejedelmi jogokhoz, és hogy végül miként tette a maga privát Fehde-harcát egy helytartó ellen vívott háború részévé, azaz miként vált politikai jelentőségűvé.

Christoph Wolfsauert a békekötés visszahelyezte régi jogaiba és kegyelembe részesült. Ennek ellenére, Albert egyetértésével vagy a nélkül, újra Fehe-háborúba fogott. Indokait nem ismerjük. Azt sejtjük azonban, hogy nézeteltérések lehettek a körül, hogy miként helyezzék vissza jogaiba, s amelyek ismét a régi típusú csatározásokhoz vezettek. Ebben jelentős számú segítője állhatott rendelkezésére, akik kivették a részüket akkor, ha zsákmányolni lehetett. Stájerország középső és keleti részét rabolták és gyújtogatták. Wildon és Feldbach kiváltképpen sokat szenvedett. Úgy néz ki, hogy az is Christoph Wolfsauerrel lehetett kapcsolatban, amikor 1441 nyarán30 a határváros Fürstenfeldet lovas zsoldoscsapat támadta meg, és ott gazdag zsákmányra tettek szert. A dolog annyira iszonyú volt, hogy 1441 októberének elején Stájerország, Karintia és Krajna rendjei elhatározták, hogy 8 napon belül a wildoni mezőre rendi felkelést hívnak össze, hogy Wolfsauert és segítőit legyőzzék, mivel hogy gyilkosságokkal, rablásokkal és gyújtogatásokkal súlyos károkat okoznak a tartománynak, továbbá több településnél gyülekeznek, hogy további gaztetteket hajtsanak végre.31 A felkelők hadjárata nyilván sikerrel végződött. Wildon és Feldbach mezővárosok ugyanis már november

2' Karl Gutkas: Friedrich III. und die Stände des Landes Österreich. Int Friedrich III. Kaiserresidenz Wiener Neustadt. Ausstellungskatalog, 1966. Wien, 1966. 154- p.

28 Ernst, 1987. 88. p.

2 2 Joseph Chmei. Materialien zur österreichischen Geschichte aus Archiven und Bibliotheken. Bd 1. Wien, 1827. Neudruck: Graz, 1977. 82-85. p. Nr. 9.; Thomas Willich: Regesten Kaiser Friedrichs III. Heft 12. 1999. 55-57. p. Nr. 17.

30 Gerhard Pferschy: Ein Überfall auf Fürstenfeld 1441, König Friedrich IV. und die Wolfsauer. In: Rutengänge. Studien zur geschichtlichen Landeskunde. Festgabe für Walter Brunner zum 70. Geburtstag. Graz, 2010. 98-105. p. (Zeitschrift des Historischen Vereins für Steiermark. Sonderband; 26.)

51 Burkhard Seuffert - Gottfriede Kogler: Die ältesten Steirischen Landtagsakten, 1398-1519. Teil 1. Graz, 1953. 79. p. Nr. 26 és 27. (Quellen zur Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte der Steiermark; 3/1.)