Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Gerhard Pferschy: Határviszályok. – Háborúk és Fehde-harcok az osztrák–magyar határtérségben
V támogatta. A dolog annyira elmérgesedett, hogy az ügyet a tartományi ítélőszék elő vitték, és Sigmund Wolfsauert békeszegőként és rablóként elítélték.20 1431-1432-ben a tartományi felkelés, továbbá a salzburgi csapatok mozgástere beszűkült, 1432 nyarán Kapfensteint megostromolták és el is foglalták. Sigmund Wolfsauernek sikerült még időben elmenekülnie, s a közeli határon át Magyarországra mennie. 1432. június 23- án azonban Zsigmond király éles hangú parancslevélben szólította fel a mágnásait és nemeseit, hogy hagyjanak fel a menekült mindenféle támogatásával, amit december 2-án nyomatékosan megismételt.21 Az látható, hogy a következő években olyan békítő tárgyalásokra22 került sor, amelyek 1439. április 15-én Friedrich Truchsess von Emmerberg salzburgi dékán ítéletével végződtek a salzburgi tanácsosok, Friedrich Grenn kancellár, Virgilius Uberecker helyettes főkapitány és a salzburgi marsall, Jörg Nußdorfer támogatásával. Sigmund Wolfsauert ezzel szemben fia, Jörg Wolfsauer és Walter Safner, továbbá egy tekintélyes testület képviselte, hogy kivizsgálják az évek óta folyó viszályt és háborúskodást, a kölcsönös igényeket és követeléseket, továbbá, hogy döntsenek róluk. A korábban meghozott ítéletek alapján a Lassnitzra vonatkozó halászati igényeket éppúgy elutasították, mint Schützenau birtokára vonatkozókat. Nem ismerték el az elszenvedett károk jóvátételét, mert azok a szántszándékkal indított háborúban keletkeztek. Jörg Wolfsauert arra kötelezték, hogy zsold gyanánt a maga, az apja és testvére terhére négy lóval 3 éves udvari szolgálatot teljesítsen az érseknél, ami udvari szolgálatként a szokásos zsolddal szemben meg is volt hosszabbítható. Egyben minden kölcsönös követelést töröknek nyilvánítottak.2’ A stájer tartományfejedelem V. Frigyes herceg, akinek a Chileiekkel24 és testvérével, VI. Alberttel2’ is problémái voltak, megkísérelte, hogy' keretek között tartsa ezt a nyugtalan nemzetséget, ezért 1435. július 31-én, Wildon erősségét a pallosjoggal együtt élete tartamára Christoph Wolfsauernek adományozta azzal, hogy' lemond a különböző tizedekről, továbbá hogy' 400 font bécsi pfenniget 6 év alatt a vár javítására fordít. Hogy megszüntesse a fennforgó nehézségeket, Frigyes 1438. július 22-én megerősítette ezt az adományt azzal a külön keggyel, hogy Christoph Wolfsauernek a következő hat évben már csak 200 font bécsi pfenniget kell beépíteni.26 Valószínű, hogy konfliktusok lehettek a birtokadománnyal kapcsolatos jogokkal vagy az átadandó tizedekkel, mert Christoph Wolfsauer úgy érezte, hogy V. Frigyes herceg megsértette a jogait, újra elárasztotta a tartományt Fehde-támadásokkal, továbbá VI. Albert oldalára állt, aki a Hall-ban, Frigyessel kötött 1439. évi szerződés értelmében, Stájerországban birtokokat tartott elfoglalva. így többek között a magyar 2C Erről szól Zsigmond király 1432. december 2-ai mandátuma. Chmel, 1840. 532. p. Beilage VIII d. ”* Chmel, 1840. 529. p., Beilage VIIIc,, továbbá 532. p. Beilage d. 22 A tárgyalásokra szabad elvonulást engedtek például 1433 márciusában. Lásd a közreadott leveleket. Chmel, 1840. 36f. p. 23 Chmel, 1840. 595-597. p., Beilage XXXII. Franz von Krones R. v. Marchland: Die Freien von Saneck und ihre Chronik als Graten von Cilii. Graz, 1883.; Peter Stih: Die Graten von Cilii, die Frage ihrer landesfürstlichen Hoheit und des Landes Cilii. In: Mitteilungen des Institutes für österreichische Geschichte, 2002. 67-98. p. Wilhelm Baum: Albrecht VI., Erzherzog von Österreich. Skizze einer Biographie. In: Der Sülchgau. Bd. i 31. Rottenburg am Neckar, 1987. 23.45. p., Bd. 32. 1988. 245-60. p. 26 Chmel: Friedrich und Maximilian. 233. p. A 321
