Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Gerhard Pferschy: Határviszályok. – Háborúk és Fehde-harcok az osztrák–magyar határtérségben

kodtak, és nagyobb, szórt birtokokat szereztek Közép-Stájerországban, de a Lavanttal- ban is. Telekadót (Lehen), hadiadót (Gült) és tizedet szedtek be, sőt zálogokat szereztek, ha a tartományfejedelemnek, az érseknek vagy egyik osztályos társának éppen sürgősen pénzre volt szüksége. Habsburg Lipót és Ernő hercegeknek V. László feletti gyámságért folyó harcban Sigmund és Hanns Wolfsaut a Friedrich és Dietegen Truchsesse von Emmerberg testvérekkel együtt Lipót oldalán találjuk. Amikor elkezdték támadni és kirabolni a kereskedőket és Ernő herceg kíséretét, Ernő fegyveresen lépett fel ellenük. Klöchl, Bertholdstein és Halbenrain várainak bevétele 1408-ban arra kényszerítette őket, hogy megadják és alávessék magukat, és békeesküt (Urfehde) tegyenek le. Erre kegyelembe részesültek és visszakapták váraikat. Ez a párthívek Fehde- je (Anhängerfehde) volt, amelyben egyben jól meg is lehetett gazdagodni.

Sigmund von Wolfsau 1422-ben megszerezte a Rába völgyén túl, a magyar határon lévő Kapfenstein várát és uradalmát, amely kiindulópontja lett a nagyobb határon túli harcoknak.15 Az 1420-s években vita alakult ki a salzburgi érsekség, továbbá Sigmund és Christoph von Wolfsau unokafivére között a Lassnitz folyó Eisenfurttól Obertillmitsch közti szakasza állítólagosán megörökölt halászati jogáért és Schützenau birtokáért, amely már Ernő herceg alatt is vitatott volt. Akkor a szomszédok helyszíni tanúkihallgatása alapján lefolytatott tárgyalás birtokmegosztást eszközölt, és meghúzta a határokat. Ezen követelések körül kialakult vita során az érseki kormányzó lefogatta Sigmund Wolfsauert. 1425-ben valószínűleg ez vezetett az első Fehde-összecsapáshoz, mert Sigmund Wolfsauser úgy érezte, hogy a becsületében sértették meg. Ennek során Frigyes herceg tartományi főkapitány (Landeshauptmann) Wilhelm von Pernegg révén helyszíni tanúvallatást rendelt el, amely azzal az eredménnyel végződött, hogy állítólag a Wolfsauer család egyik tagjának sem rendelkezett halászati joggal.

Christoph Wolfsauer is sok oka lehetett a panaszra. Az érseki kormányzó Wolfsauer leibnitzi Tattermann-házában okozott kárt egy1 árok létesítésével. III. Eberhard (1403- 1427) érsek 2 év zsolddal maradt adósa, amikor 3 évre a salzburgi udvarba szegődött. Amikor az érsek a konstanzi zsinatra ment, Christoph Wolfsauer urának Mühldorf ellen vezetett Hechsenackrer-féle viszályban néhány emberét rendelkezésére bocsátotta, de sem hivatalt, sem zsoldot nem kapott érte. Christoph Wolfsauer Niedergralla faluért cserébe egy örökségét képező rétje átengedéséért sem kapta meg az ígért váltságot. Végül unokafivére Fehde-cselekménye alatt is nehézségei támadtak az érseki kormányzóval. A kormányzó ugyanis az egyik emberét Deutschlandsbergben elfogatta és bezáratta. Egy másikat a leibnitzi piacon tartóztatott fel, mert állítólag kémkedett. Christoph Wolfsauer maga is gyanúsított lett, mert vára állítólag Sigmund Wolfsauer embereinek menedék- és búvóhelyéül szolgált, amit azonban rokona, Walter Safener vitatott.

Időnként olyan jó viszony állhatott fenn az érsekkel, hogy Christoph Wolfsauer 1431-ben beszüntette a viaskodást, amely bizonnyal már 1425 előtt megkezdődhetett. 1431. január 12-én Sigmund, a salzburgi dóm prépostja kimondta a döntést, amelyben a két fél álláspontjának írásos előterjesztése a döntés mellett azt is tartalmazta, hogy alávetik magukat az ítéletnek. Ez volt az eljárás végpontja, amelyhez a dóm prépostja ülnökként hívta meg Heinrich von Passau dékánt, az egyházjog tanárát,

15 Otto Lamprecht: Burg Kapfenstein. Zur Geschichte der einstigen steirisch-ungarischen Grenze. In: Blätter für Heimatkunde,. 1946. Heft 4. (továbbiakban: Lamprecht, 1946.) 18-26. p.

v

...............I r. — - ---- V ~ ' '

3

19