Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Gerhard Pferschy: Határviszályok. – Háborúk és Fehde-harcok az osztrák–magyar határtérségben
▼ zónában születtek önálló, viszonylag független hatalmi körzetek. Amellett tudatosan rá is játszottak arra, hogy határhelyzetben vannak, így a határ mindkét oldalán védelmet és segítséget kerestek vagy ajánlották fel szolgálatukat az uralkodóknak. Az ilyen többszörös pártváltás mintapéldájának számítottak Németújvár urai.9 Nyugat-Dunántúlon összefüggő hatalmi rendszert építettek ki, amelyet igazi hatalmi ► tényezővé változtattak. Mindenekelőtt IV. Béla oldalán állva, aki István fiával került konfliktusba, menekültek híveik egy csoportjával Ottokár királyhoz, és építettek ki számára számos támaszpontot a mai Burgenland területén. István halála után azonban visszatértek, és mindenekelőtt IV. Lászlót támogatták. A királyi jogok visz- szakövetelésének politikája miatt azonban súlyos ellentétbe kerültek vele.10 1286-ban azután a magyar király szabályos hadjáratot vezetett, de a Németújváriak Borostyánkő nevű várának ostroma azonban nem sikerült. Jóllehet László király szövetségesének. I. Albertnek már 1 évvel azelőtt sem sikerült a Borostyánkő vára elleni felkelés, ebben a hadjáratban sem vett rész, de a határon meg-megismétlődtek a rabló hajáratok. Albert végül elhatározta, hogy a magyar uralkodó hozzájárulásával egyenesen a rendzavarok ellen vonul. 1289-1290-ben jól elkészített hadjáratot indított a Németújváriak határvárai ellen. A magukkal hozott ostromgépeknek köszönhetően I. Albertnek sikerült a várak bevétele. A határmegyék nagy része a kezére került. Úgy7 tűnt, hogy hosszabb időre akarta megszállva tartani őket. IV. Lászlót 1290-ben meggyilkolták, az uralkodó váltása után a Németújváriak az utolsó Árpád-kori uralkodó, III. András oldalára álltak át, aki miután Ausztriába tört, 1291-ben szívós tárgyalások után elérte, hogy visszakapja az Albert által elfoglalt területeket. Albert azonban azt követelte, hogy rombolják le a Németújváriak határ menti várait. Ezzel azoknak a kezdeményezéseknek, hogy a Habsburgok elnyerjék a magyar koronát is, vége szakadt. Ezekből az előzményekből is kiderül, hogy a befolyási övezetek és a határok nem mindig esnek egybe. IV. Frigyes herceget a konstanzi zsinaton viselt dolgaiért kiátkozták, hiszen az egyik lemondásra kényszerült pápát segítette a menekülésben. Testvérének, Vas Ernőnek kellett elhárítani, hogy a szomszédok a Habsburg országokra törjenek. 1418-ban egy magyar had rabolva tört be Kelet-Stájeroszágba, miközben elpusztította a Hartbergtől Radkersburgig és Gleichsdorfig húzódó térséget, ráadásul számos templomot tettek a láng martalékává.11 Zsigmond császár még ugyanebben az esztendőben kibékült Frigyessel és Vas Ernővel, de a síkvidéknek fel kellett dolgozni a háborús következményeket. A hadjáratok mellett számos, olyan kisebb, határokon túli támadással is számolnunk kell mindkét irányban, amelyek igazolása különösen a 15. században virágzó Fehde-harcokban gyökerezett. A Fehde olyan jog volt, amely gyilkosság vagy jogos 0 Irmtraut Lindeck-Pózzá: Die Herren von Güns-Güssing im Lichte der Urkunden. In: Die Güssinger Beiträge zur Geshichte derh Herrn von Güns/Güssing und ihrer Zeit (13./14. Jahrhundert). Ergebnisse der Symposionen im Rahmen der „Schlaininger Gespräche” vom 24.-28. September 1986 und 1.-4. Oktober 1987 aut Burg Schlaining. Eisenstadt, 1989. (továbbiakban: Die Herren von Güns/Güssing.) 39-83. p. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland;. 79.); August Emst: Geschichte des Burgenlandes. ^ Wien, 1987. (továbbiakban: Ernst, 1987.) 59-62. p. 10 A következőkhöz lásd Gerald Gänser: Die Güssinger Fehde. In: Die Herren von Güns/Güssing. 199- 207. p. Lásd Veltin: Der Kampf um das westungarische Grenzgebiet. 267-269. p. 11 Hans Prichegger: Eine Besteuerung Seckauer Pfarren im 15. Jahrhundert. In: Zeitschritt des Historischen Vereins für Steiermark. 10 (1912.) 108. p.; Vesd össze: die Karte 46 1: Der Ungarneinfall 1418. In: Atlas zur Geschichte des Steirischen Bauerntums. Hg. Fritz Posch, Mantred Straka. Graz, 1976. (Veröffentlichungen des Steiermärkischen Landesarchivs; 8.) 317 A
