Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Mezey Barna: Hóhérmunka. A tortúrától a gyógyításig. – A hóhérok feladatai a 15–18. század városi társadalmában
"Ny"-\r gyakran a testet fizikailag megtörő, s így talán a lelki „tisztuláshoz” is utat nyitó tortúrával értek el, minden más bizonyítékot megkérdőjelezett. A terhelő önvallomást kicsikaró, a büntető per fő oszlopává váló és az ítéletet alátámasztó tortúra gondozója és fő felelőse a hóhér lett. Rá bízták a kínzás feladatát - túl a végrehajtáson a kínvallatásban is -, uralnia kellett a gyanúsított testét, hogy akaratát megtörve vallomást szedjen ki belőle.41 Maga a kínvallatás mechanizmusa lassan fejlődött. A tortúra technikájának és az ahhoz tartozó ismereteknek kezdeti egyszerűségére példa, hogy az 1556-1564. évi leltár szerint a müncheni hóhér kínzókamrájának berendezése összesen öt kősúlyból, egy kötélből, egy létrából, egy vödörből és egy asztalból állott.42 Az augsburgi hóhér lejegyzett feladatkörét meghatározó dokumentum azonban már arról szól, hogy értenie kell a hüvelykujjszorító, a spanyolcsizma, a tüskés nyúl, a kénes gyertya, a nyakszorító, spanyolszék kezeléséhez. Ezek az elvárások szervesen kapcsolódtak a hóhértól elvárt feladatok teljesítéséhez.43 Az inkvizíciós eljárás konszolidálását követően egyre inkább pszichikai ismeretekre vonatkozó elvárások fogalmazódtak meg a hóhérral szemben. „Miután a törvényesen megvádoltat minden lehetséges módon rábeszélni próbálta a beismerésre, és az kitartott amellett, hogy ő valóban az igazat mondta, úgy vezessék le a kínzókamrába, melynek falai egészen feketék, körben aggatott fáklyákkal. Ahol a vádlott szemeit odafordítva megpillantja a kínzóeszközöket.”44 - írja Lorenz von Westenrieder a müncheni kínzókamrában gyakor- landó eljárásról. Ha a delikvens ezután sem tört meg, kezdődhettek a kínzások, több fokozatban, egymást követő súlyossági lépcsőkben. A „könnyebb”, pszichikai kínzást követte a test gyötrése. Az órákon keresztül homlokra csöpögtetett víz is sokakat őrületbe kergetett, de mindez semmi sem volt a nyújtáshoz, a test tüzes fogókkal csipkedéséhez, a szöges padra fektetéshez, a petróleummal leöntött fejbőr meggyújtásához képest. A tortúrázásnak hatalmas eszköztára alakult ki, a létrától a csigáig, a tüskés nyúltól a spanyolcsizmáig. A kínzás módozatainak felsorolása lehetetlen, a kortársak végtelen leleményessége korlátlannak bizonyult.45 Ismét Angstmann gyűjtéséhez visszakanyarodva, a hóhérnak a tortúra körüli feladatait fogják csokorba a kínzásról kölcsönzött elnevezései. A Dehner (nyújtó, nyúj- tóztató), a Fetzer (szaggató), a Schäler (nyúzó), a Folterer (kínzó), a Rumpfrecher (deréknyújtó), a Rumpfbrecher (deréktörő), a Zwicker (csipkedő).46 Néha céloznak a nevek a félelemre, amely eltölti az átlagembert, ha a hóhérra tekint. Braunschweig 1477-ben kibocsátott rendeletében Bösermannak (rettenetes embernek) hívja a hóhért. A Demmer (mocskos, véres, tisztátalan) kifejezés a jiddis ’tisztátalan’ (támé) és ’vér’ (dam) kifejezésből ered, s a tolvajnyelven át jutott a büntetés-végrehajtási terminológiába. A brabanti, limburgi, genti térségben a hóhért 14-15. századi kifejezéssel a Scharfkoch, vagyis könyörtelen szakács elnevezéssel illették. A Strenger, szigorú, kemény 1510-ben kerül elő Frankfurt am Mainban. 41 Schuhmann, 1978. 75. p. 42 Nowosadtko, 1994. 59. p. 43 Koch, 1991. 24. p. 44 Nowosadtko, 1994. 59. p. 43 Robert Held: Inquisition und das Verbrechen der Todesstrafe. Kehl am Rhein, 1992. 16. p. 46 Angstmann, 1928. 4-59. p. 302
