Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Mezey Barna: Hóhérmunka. A tortúrától a gyógyításig. – A hóhérok feladatai a 15–18. század városi társadalmában
MISZTIKUS HIEDELMEKTŐL AZ ORVOSLÁS TUDOMÁNYÁIG A hóhér a népi hiedelem szerint, lévén hogy az evilági létezés és a nemlét határmezsgyéjén állt, s „kaput nyitott” a másvilágba átlépők előtt, feltehetően kapcsolatban állt a természetfölöttivel, ezért lehetősége nyílt arra is, hogy varázsszereket vegyen igénybe. A középkor az orvoslást könnyen hozta kapcsolatba valamiféle mágikus státusszal. A korszak embere számára csak másodlagosan fiziológiai a gyógyítás, sokkal inkább tekintettek az orvoslóra, mint démonikus hatalommal bíró tevékenységet űzőre. Swyzben a kapucinust, mint a gonosz betegséghozók előzőjét, a hóhért, mint csodadoktort tisztelték.47 Ezzel összefüggésben számos hiedelemről beszéltek, hogy nemcsak a hóhér, hanem annak használati tárgyai, de a kivégzések környékén „begyűjthető” javak is gyógyítanak. Badneban erősen élt a hit, hogy a kivégzettek vérével epilepsziát lehet gyógyítani, a marhából pedig kiűzni a kórt. A szegény bűnös ujjai vagy' keze a vályúba helyezve véd a boszorkányok támadásaival szemben. Valóságos kereskedelme alakult ki ennek kapcsán a kivégzettek tárgyainak, ruhadarabjainak. Utterben feljegyezték, hogy egy paraszt egy kivégzett kisujját és egy darab véres ruhaszövetet szerzett két tehenének boszorkánysággal szembeni védelmére. Sziléziában leírták, hogy a hóhérsegéd egy tolvaj ujját adta el egy nőnek, amiért egy vég vásznat és egy pár harisnyát kapott. Altwaihban a molnársegéd a hóhérsegédtól megvásárolta nagy pénzen egy kerékbe tört ember zekéjét. Stuart Mária kivégzése után annak valamennyi ruhája a hóhéré lett, de értelemszerűen számára ennek nem használati értéke volt: kiárusította. Joseph Lang, a bécsi hóhér naplója tanúsítja, hogy a társadalom valamennyi rétegéből, szegénytől gazdagig folyamatosan ostromolták a kivégzettek ruhadarabjaiért.48 Mindezektől függetlenül a hóhér egészségügyi ismeretei valóban kiterjedtek lehettek. Munkája során megismerkedett a test felépítésével, anatómiailag jelentős jártasságra tett szert, tisztában kellett lennie az idegrendszer működésével. A tortúra szabályai okán az élő testet legalább annyira ismernie kellett, mint a kor végzett tanult orvosainak. A vallomásokhoz a kábító vagy fájdalomcsillapító gyógyfüvek készletét halmozta fel. A hóhérok tehát nem ritkán orvosként, nőgyógyászként, állatorvosként, borbélyként, pszichiáterként is működtek.49 50 Szembetűnő ellentétként jelent meg a jogtörténetben a hóhér gyilkoló és gyógyító tevékenysége. Mert amíg a hóhért a közvélekedés becstelennek tekintette, sőt már azt is hajlamos volt kiközösíteni, akit a hóhér megérintett, addig gyógyító tevékenységéért mégis sort álltak az emberek. x A néphit szerint a hóhér - nyilván visszamenve eredeti szakrális liturgikus szerepére - varázsló erővel bírt, tehát végső soron hozzá lehetett fordulni a gyógyításért. Pedig leginkább arról van szó, hogy a hóhér munkájának tárgya az emberi test. Miután a hóhér legfőbb melléktevékenysége a sintérség, megtapasztalta az állati test felépítését is. Bizonyos dolgok orvoslását tehát embereken és állatokon egyaránt el tudta végezni, különös tekintettel az anatómiai jellegű - sebészeti - beavatkozásokra. Orvosi tevékenységét hol titokban, hol törvények, máskor orvosok hivatalos elismerése mellett végezte. 1494-ben Trierben a hóhér gyógyszereket állított elő és 47 Angstmann, 1928. 91. p. 48 Angstmann, 1928. 94. p. 49 Schuhmann, 1978. 76. p. 50 Uo.
