Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Mezey Barna: Hóhérmunka. A tortúrától a gyógyításig. – A hóhérok feladatai a 15–18. század városi társadalmában
V v Mezey Barna Hóhérmunka. A tortúrától a gyógyításig- A hóhérok feladatai a 15-18. század városi társadalmában Augsburgban történt, 1464-ben, hogy a nagy nyilvánosság előtt megrendezett kivégzés során a hóhér elvétette a palloscsapást, és az elítélt szörnyű kínjait látva a közönség felháborodása olyan fokra hágott, hogy megtámadta a hóhért. Előbb kövekkel hajigálták, majd egy férfi doronggal verte agyon.1 Richard van Dülmen szerint a nép ragaszkodott a halálbüntetés mesteri végrehajtásához, azt ellenőrizte és a maga módján meg is büntette az ügyetlen vagy kegyetlen ítéletvégrehajtót.2 1535-ben Meister Jákobot 9 napig fogságra vetették a törvényszolga fogdájába és kétszer kihallgatásnak vetették alá. Az okot az szolgáltatta, hogy a hóhér jelentősen túllépte hatáskörét. Egyfelől nyilvánosan kritizálta a testi büntetésre szóló ítéletet, mondván, hogy az ilyen tolvajnak nem pellengéren a helye, hanem lógnia kellene. Tanúvallomásokból tudható, hogy a delikvenst már a városháza lépcsőjén korbácsolni kezdte, ami korábban sosem történt meg. Úgy összekötözte az elítélt lábait, hogy az ne tudjon futni a szégyenfa felé. A pellengérnél a szegény bűnöst szinte „halálra verte”, úgyhogy a nézők avatkoztak közbe s protestáltak a tolvaj érdekében. A városvezetés elbocsátotta állásából. Ezzel együtt a kétszeri kínvallatás, amelynek alávetették Meister Jákobot, azt bizonyítja, hogy komoly büntetőjogi következményei lehettek a hóhér eskü- illetve szerződésszegésének.3 Korántsem ritkák a fenti esetek, számos feljegyzés tanúskodik a feldühödött közönség támadásairól.4 Nem volt veszélytelen tehát a hóhérmunka. Talán nem véletlen, hogy a hóhérok főállású alkalmazását célzó pályázatokat komoly felkészülés és gyakorlati tapasztalatszerzés előzte meg. A hóhéri alkalmazáshoz előfeltételként szükség volt egy bakó mellett leszolgált, hosszabb praxisban töltött időre, ahol el lehetett sajátítani a szükséges ismereteket és a szakmai fortélyokat. A hóhérképzés kezdetben némi esetlegességet viselt magán, utóbb azonban az ítéletvégrehajtók is céheket alkottak. Bármennyire szükségesnek látszott is a bakók munkája a középkori városi közösségekben, a hóhérok „becstelennek” tekintett foglalkozása, határozott 1 Helmut Schuhmann: Der Scharfrichter. Seine Gestalt - seine Funktion. Kempten, 1964. (továbbiakban: Schuhmann, 1964.) 223. p. (Allgäuer Heimatbücher; 67.) 1 Richard van Dülmen: A rettenet színháza. ítélkezési gyakorlat és büntetőrituálék a kora újkorban. Ford. Bérezés Tibor. Bp., 1990. 134. p. (Metamorphosis históriáé) 3 Jutta Nowosadtko: Scharfrichter und Abdecker. Der Alltag zweier „unehrlicher Berufe“ in der Frühen Neuzeit. Padeborn-München-Wien-Zürich, 1994- (továbbiakban: Nowosadtko, 1994.) 58. p. 4 Vö. Oppelt, 1976. 266. p.; Helfer, 1964. 336. p. 295 V«"
