Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Kertész István: Érdekességek az 1936. évi berlini olimpiai játékokról
v győzelmet aratott athéni sereg egyik ifjú harcosa teljes fegyverzetben futotta végig az onnan Athénig húzódó, körülbelül 40 km-es távot, hogy azután a diadal hírét a város vezetőinek átadva, az erőfeszítés miatt teljesen kimerülve, holtan rogyjék össze. Ilyen, a hazájáért - értsd: a náci eszmékért és a Führerért - életét is feláldozó ifjúságra volt szüksége az olimpiát rendező kormányzatnak. Ezért örültek annak, hogy Diem az Olympia- Zeitungban „Wir haben gesiegt” (Győztünk) címmel novellát közölt az ókori futóról. A téma egyébként az olimpia után sem vesztett aktualitásából a rendszer számára. „Der Läufer” című elbeszélésében, amely 1939-ben került publikálásra, Hermann Stahl arról írt, hogy egy német ifjú lelkesen készült élete maratoni futására. Mindent a felkészülésnek rendelt alá, és boldogan halt meg, miután átszakította a célszalagot.18 Az első olimpiai maratoni bajnok, Louis fogadtatása és az antik futást népszerűsítő irodalmi anyag közvéleményt formáló hatása nyilvánvalóvá tette, hogy a berlini játékok versenyeinek kimagasló rendezvényét a maratoni futás fogja jelenteni. Ez a küzdelem azután nem csupán sportértéke, hanem az általa később keltett politikai vihar miatt is az olimpiák történetének egyik legemlékezetesebb eseményévé vált. 1936. augusztus 9-én napsütéses vasárnap köszöntött Berlinre. A délután 3 órakor elkezdődött és az atléták többsége számára 2,5-3,5 órán át tartó verseny idején a hőmérséklet 21-22,3 °C között ingadozott. 27 ország 56 futója ideális időjárási körülmények között vágott neki a 42 km és 195 m hosszúságú távnak. A rajtolás az Olympiai Stadionban történt, és ott állították fel a célt is. Az emelkedőkkel is nehezített útvonal az erdős Grunewaldig, az ott emelkedő Vilmos Császár Toronyig futott, majd onnan visszafelé a Stadion irányában. A hosszú pályát hermetikusan lezárták a zavartalan lebonyolítás érdekében. Az útvonal mentén 15 ellenőrző állomást állítottak fel, ahol a sportolók frissítőt is magukhoz vehettek. A korabeli híradások szerint körülbelül 1 milliónyi sportrajongó figyelte testközelből az eseményeket. A papírforma japán győzelmet ígért, tekintettel arra, hogy az olimpia előtt érvényes világranglista első hat helyét nyolc japán atléta - a harmadik és ötödik helyen ketten osztoztak közülük - foglalta el. Nem lehetett azonban számításon kívül hagyni az argentin Juan Carlos Zabala esélyét sem, mivel 1932-ben a Los-Angeles-i játékok maratoni futóversenyét ő nyerte, és hónapokon keresztül Németországban készült arra, hogy sikerét megismételje. A rajtot követően ő vágott az élre, és néhány kilométer után már 2 perces előnyre tett szert a második helyen futó portugál Diaz előtt. Taktikája egyértelműen azt a célt szolgálta, hogy minél jobban leszakítsa az esélyes japánokat. Ám a táv feléhez közeledve ez az öngyilkos taktika kezdte megbosszulni magát. Zabala egyre inkább lelassult, és miközben a kényszerűen cipőt cserélő Diaz a középmezőnybe csúszott vissza, felzárkózott a japán Kitei Son és a brit Ernest Harper. 28 kilométer megtétele után mindketten megelőzték a teljesen kifulladt argentint, aki hamarosan feladta a versenyt. 28 és 31 km között Son elhúzott brit vetélytársától, és végül meggyőző fölénnyel, 2 óra 29 perc 20 másodperces idővel elsőként ért célba. Több mint 2 perccel előzte meg Harpert, míg a harmadik helyre az ugyancsak japán színekben induló Shoryu Nan futott be.19 A verseny véget ért, de utóélete ugyancsak tartogatott izgalmakat. 18 Lennartz, 2005. 248-249. p. 19 Lennartz, 2005. 238-245. p. 247
