Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Kaposi Zoltán: Nagyipari vállalkozások Nagykanizsán, a dualizmus korában

fogyasztási szokásokat erősítette. A polgárosodás divatszokásiról sem feledkezhetünk meg, hiszen a piacosodás korában a városban egyre több vendéglátóhely létesült.36 Hozzájárult a sörgyártás fejlődéséhez az 1870-es évek közepétől megjelenő filoxéra is, aminek következtében a bortermelés csökkent. S végül ne felejtsük el az állami és helyi szempontokat, hiszen a szeszipar általában jól adóztatható ágazat, ugyanakkor beruházási tőkéje nem volt túlságosan magas. E folyamatok különösen jó helyzetbe hozták a hazai söripart. 1892-ben határozta el Gutmann Vilmos javaslatára néhány helyi nagykereskedő és ipari vállalkozó egy malátagyárral együtt lévő sörgyár létrehozását.3' Az alapító okiratot 1892. június 30-án írta alá 14 vállalkozó. Az alapítók szándéka „egy a modern technika és a kor igényeinek mindenben megfelelő sörfőzőgyár részvény-társaság”38 létrehozása volt. A cég neve Kanizsa Serfőzde Rt. lett, a gyár alaptőkéjét 500.000 forintban állapították meg. A sörgyárat olyan időben hozták létre, amikor a részvénytársasági forma Kanizsán egyáltalán nem ismert, így a vállalkozóknak járatlan úton kellett haladniuk. Két és fél évig tartott a beruházás, amelyen 400-nál is több munkás dolgozott, s amihez két helyi téglagyár mintegy 3 millió téglát készített. Az alapítók igyekeztek a legkorszerűbb technikát beszerezni: a berendezéseket a világ- színvonalat biztosító Ringhofer cég szállította.39 A sörgyári épület mellett vendéglőt alakítottak ki. A gyárat eredetileg évi 20.000 hl sör termelésére építették, de úgy, hogy a termelést akár meg is lehessen duplázni. Gondoskodni kellett munkaerőről is: eleinte cseh és morva szakmunkások, később már egyre inkább magyarok dolgoztak a gyárban. A malátagyár már 1894 őszén, a sörfőzde 1895. február 5-én kezdte meg működését. 1896 végéig fokozatosan emelkedett a gyár termelése. A minőséget mutatja, hogy a nagy millenniumi kiállításon a gyár a termékeiért kitüntetést kapott.40 A termeléssel együtt megindult az értékesítés megszervezése: a kanizsai sörfőzde termékei eljutottak Budapestre, illetve a jelentősebb vidéki városokba.41

A magas színvonalra való törekvés azonban jelentős költségekkel járt, ami felemésztette az alapítók tőkéjét, így az első évtizedet a krónikus pénzügyi gondok jellemezték. Már az 1896. évről azt írták, hogy a sörgyár nem bír kikeveredni a deficitből.42 A sör iránt a kezdeti időkhöz képest a századfordulón jelentősen csökkent a kereslet. A nagykanizsai sörgyár nehézségeit mutatja, hogy az induló 100 ember helyett a századfordulón már csak 57-en dolgoztak. A részvényeket leértékelték: előbb 160, majd 50 koronában állapították meg azok értékét. Gondot jelentett az is, hogy a nagy hazafias iparpártolási szólamok ellenére számos helyi korcsmában külföldről behozott söröket csapolták, holott minőségben nem voltak jobbak a helyinél.43 A gondok végül is az 1907. évi tőkeemeléssel oldódtak meg, amikor 15.000 darab új, 50 koronás részvényt bocsátottak ki. Gutmann bárónak, a sörgyár elnökének és egyben a Pesti Magyar

36 MOL P 1313. fasc. 139. nr. 102-138.

37 Rózsás János - Háncs Lajos: A serfőzdétől a sörgyárig. A kanizsai sörgyár centenáriumi évkönyve, 1892- 1992. Nagykanizsa, 1992. (továbbiakban: Rózsás - Háncs, 1992.) 5. p.

38 Felhívás részvény aláírásra. [Hirdetmény.] = ZK, 1892. júl. 9. 4- p.

39 Rózsás - Háncs, 1992. 6. p.

40 Füredi, 1906. 82. p.

41 Rózsás - Háncs, 1992. 9. p.

42 Zala mégse kereskedelme és ipara az 1896. évben. = ZK, 1898. jan. 15. 1-2. p.

43 A sörgyár kisgyú'lése. = ZK, 1905. dec. 9. 6. p.