Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Bácskai Vera: Mit rejtettek az almáriumok? – A szombathelyi polgárok reprezentációjának apróbb kellékei a 18. században

őrzött.6 A rekordösszegű vagyont hátrahagyó Heindlein János pékmester is bővelkedett ezüst és arany tárgyakban. A leltár készítői nála két pár ezüst kést, 14 ezüstkanalat, egy kerek ezüstbe foglalt relikviát, két ezüstbe foglalt márvány glóbust, egy ezüstbe foglalt farkasfogat, ezüst pecsétnyomót, ezüst hajtűt, ezüstből készült csat és gomb és néhány apróbb tárgy mellett 18 régi pénzérmét, egy vékony aranygyűrűt is találták. Arany és ezüst tárgyai nemcsak számukban, hanem meglehetősen excentrikus összetételükben is különböztek a többi polgári hagyatékban rögzítettől.' Értéküket az összeírok 66 forintra becsülték, ezt azonban jócskán meghaladta a Kórtér postamester hagyatékában összeírtak 115 forintos értéke. Kórtér ezüstneműje a következő tárgyakból állt: hat új, négy régi kanál, hat kávéskanál, egy merőkanál, két sótartó, két pár ezüstnyelű kés, egy relikviafoglalat, két régi érem, egy-egy érem, cipőcsat, pénzérme, nyakra való csat, zsebóralánc, ezüst harangokkal. Két aranygyűrűje is volt, az egyiket közepén gránátkő, két szélén gyémánt, a másikat közepén vörös üveg díszítette. Volt még egy 30 forint értékű aranyozott tombak (réz és horgany ötvözete) zsebórája, üveggyönggyel kirakott tokkal.8 A legtöbb ékszert a Korándy-féle osztályban írták össze: három-három ezüst kés és kanál mellett 10 sor igazgyöngyöt, egy köves aranygyűrűt, egy ezüst köves gyűrűt és hajtűt, ezüst keresztes olvasót, jeruzsálemi olvasót és nyakszorítóra való lógót kövekkel.9

Az ezüst- és aranytárgyak szerzése nyilván tőkebefektetést is jelentett, könnyen mobilizálható, pénzzé tehető, zálogba adható javak felhalmozása lehetett a fő cél. (Jellemző módon az értéktárgyak egy része a leltározás idején gyakorta zálogban volt.) A ruhákat díszítő ezüstgombok, ezüstcsatok száma, nagysága, díszítettsége ugyanakkor státusszimbólumként is szolgált, mint ahogy némely örökhagyó rendkívül gazdag ruhatára is.10

A leltárak többnyire igen kevés ruhadarabot vettek számba, különösen a nők ruházatáról maradt fenn kevés adat. Lehetséges, hogy ez annak tulajdonítható, hogy a mindennapi öltözékek értéke csekély volt, vagy, hogy az idősödő örökhagyók ruhatára a minimálisra csökkent, de az sem zárható ki, hogy a kevésbé értékes ruhadarabokat az örökösök még a leltár készítése előtt elosztották maguk között. A tanács egy rendelkezése is megerősíti azt a feltételezésünket, hogy a ruhadarabok csekély száma azt a valóságos tényt tükrözi, hogy a szombathelyi polgárok nem sokat adtak külső megjelenésükre. Az 1793. szeptember 18-ai közgyűlésen ugyanis megállapították, hogy sokan a közgyűlésen - azaz ünnepélyes alkalommal - ronda ruhában jelentek meg, ami a tanács és a község megvetését fejezi ki. Ezért elrendelik, hogy ezentúl a városházára mindenki tisztességes, tőle telhető ruhában jelenjék meg, ellenkező esetben kiküldik a gyűlésről.11 A polgároknak nyilvánvalóan volt jobb, ünnepi ruhájuk is, amit a misékre, körmenetekre, vagy egyéb ünnepélyes alkalmakkor - mint például a királyi látogatáskor, a püspök beiktatásakor, temetésekor - felöltöttek.

Noha a város lakosságában a német etnikum növekvő súllyal szerepelt, és az örökhagyók többsége - neve alapján - közéjük sorolható, ruházatukban a magyar divat dominált. A férfiak zömének ruhatárát különböző méretű ezüstgombbal díszített

6 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1736-1739. 65. p.

‘ VaML Szvkt. Közgyűlési és tanácsülési iratok (továbbiakban: Ktir.) fase. 111. nr. 110.

8 VaMLSzvkt. Ktir. fasc. 111. nr. 103.

9 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1791-1793. 371-373. p.

10 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1775-1776. 88-97. p.

11 VaML Szvkt. Ktjkv. 1793-1795. 18. p.