Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Wolfgang Gürtler: A rohonci csizmadiák a céhtől a tartományi szakszövetkezetig
\ Engedje meg a tekintetes pénzügyminisztérium, hogy éljünk azzal a javaslattal, amely mindezt a legkönnyebben orvosolná, hogy mindenkinek a maga pénzét az útlevele betétlapjába vagy talán a vámhivatal ideiglenes igazolásába vezessék be. Szeretnénk a legalázatosabban kérni a tekintetes pénzügyminisztériumot, hogy mivel a magyar oldalon is hasonló nehézségek adódnak, a devizarendeletet a magyar kormánnyal egyetértésben adják ki, hogy számunkra kedvező' határforgalmat eszközöljenek ki. A legalázatosabban Mély tisztelettel Johann Binder Johann Koch elnök [Rohonc nagyközség pecsétje] [a Szakszövetkezet pecsétje] ”48 „Mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr! Engedje meg, hogy a rohonci Csizmadiák [?] Tartományi Szakszövetkezete kérelmét melegen és nyomatékkai támogassam. Rohonc Burgenland második legnagyobb települése és a szerencsétlen határkijelölés miatt elvesztette valamennyi közlekedési útvonalát. A szövetkezet 42 tagból áll, és arra kényszerült, hogy piacait főleg Észak-Burgenlandban keresse. Eközben a szekereknek 2-3 alkalommal keresztezik a magyar határt. Ha itt nem tesznek engedményeket, úgy a szövetkezetnek be kell szüntetni a munkát. Kérem a Pénzügyminiszter Urat, szíveskedjék a lehető leggyorsabban segítséget nyújtani. Legmélyebb tiszteletem kinyilvánításával Franz Binder’.49 A levelezés folytatását nem ehelyütt nem kell részletezni, csak az eredményt: a minisztérium jóváhagyta a „Szakszövetkezet” által előterjesztett szabályozást, így értesítették erről - és az eljárásról - a „látókörbe került” rohonci, rőtfalvai (Rattersdorf-Liebing), sopronkeresztúri (Deutschkreuz), somfalvai (Schattendorf), kelénpataki (Klingenbach), szentmargitbányai (St. Margarethen) és pomogyi (Pamhagen) vámhivatalokat. Az említett, magántulajdonban lévő iratcsomóban még vannak anyagok - mindenekelőtt bizottsági ülésmeghívók, éves közgyűlések, „Bevételi és kiadási könyvek”, továbbá „Iktató- és kiadmányozó-könyvek” - kb. 1935 végéig. Ez utóbbiban van egy rovat „Az irat küldője, iktatószáma és dátuma”, továbbá a „Beérkezett iratok tárgymegjelölése”: „A Cipész-szakszövetségek Állami Szövetsége. Német-Ausztria. Bécs VIII”, az „Csatlakozás az Állami Szövetséghez” tárgymegjelöléssel egyszer „1934- július 7-i”, egyszer „augusztus 4-i” dátummal. Végezetül meg kell állapítanom, hogy mindig elcsodálkoztam azon, hogy milyen nagyszámú mester - 30 és 40 között -, akik közül egyik másik legényt vagy tanoncot is foglalkoztatott és tanított (a „Tartományi Szakszövetkezet” több évben hármat is), szóval milyen sokan voltak képesek Burgenlandban csak csizmakészítésből megélni. Ma már mégis meg vagyok győződve, hogy nagy részük (német) csizmát készített és csak kis részük csinált (magyar) csizmát. Erre több utalás is történt. így a „rohonci csizmadiák 1928. árpilis 3-ai „szakszövetkezeti statútum-alkotó közgyűlésének” jegyzőkönyvében a csizmát (osztrák/német) csizmának („Nationalstiefel”) nevezik. 1930-ban a szakszövetkezet Burgenland Tartománytól 87 pár „útépítő félcsizma” („Halbstiefel”) 48 Magántulajdonban. 49 Österrechisches Staatsarchiv Wien. Archiv der Republik. Finanzen, Restitutionsangelegenheiten, Mo- nopole. Finanzen. Bundesministerium für Finanzen 30942/1932. 157
