Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Wolfgang Gürtler: A rohonci csizmadiák a céhtől a tartományi szakszövetkezetig
Str továbbá Magyar Birodalmunk kamarása keze adta 1867. október 10-én Bécsben. Leopold M. - Korompay Péter nyitrai püspök”. Ez szöveg két közel párhuzamos vonallal, Korompay Péter „aláírása” egy vízszintes vonallal van „aláhúzva”! Tőle balra a csizmadiacéh pecsétje, továbbá a hitelesítő' dátum „Pinkafő', 1860. febr. 3. céhelőjáró Mich Piff’. Hogy csupán eme „jegyzék” ill. a fenti kiegészítés igazolni tudja az 1687. évi kéz- műves-szabályzat/céhkiváltságlevél létét, nem lehet kétséges. A pinkafői városi levéltárban nem található céhszabályzat (sem 1867-es, sem 1794 utáni!), sem pedig az általam ismert irodalomban és levéltárakban! Egy a számomra eddig ismeretlen - az irodalomban is hiányzó - céh (testület, szövetkezet?) léte is igazolható a pinkafői állagból. Az egyik füzetben,28 1870. január 1-jén „A rödönyi (Riedlingsdorfer) csizmadiacéh (sic!), szövetkezet alapításának és létrejöttének rövid leírása” áll. A névtelen krónikás azt írta, hogy a rödönyi csizmadiák „sok éve [...] a pinkafői csizmadiacéhhez tartozott” [sic!]. Majd így folytatta: „Amikor 1853-ben új törvényt alkottak, a rödönyi csizmadiák egy bizony Balogh nevű ügyvédhez fordultak”, valószínűleg azért, hogy elérje, a rödönyiek elváljanak a pinkafői céhtől. Úgy néz ki, fáradozásai nem vezettek eredményre. Az „1859. december 30-ai iparrendelet” alapján, „amely 1860. május 5-én lépett hatályba”, Sámuel Bruckner tanító, aki az ügyvéd helyett képviselte faluja csizmadiáinak érdekeit, azért tevékenykedett, hogy az itteni mesterek javára döntsenek. Budára utazott a „magas magyar helytartósághoz”, így közbelépése nyomán a rödönyiek 1864 májusában engedélyt kaptak, hogy elváljanak a pinkafői csizmadiáktól. (Érdekes, hogy a pinkafői mesterek elleni panaszaikban hasonló eseteket soroltak fel, mint egykoron a pinkfőiek a szalónaki céhtársak ellen.) Mint említettük, Batthyány Kristóf és Pál grófok 1661. január 10-én a rohonci uradalom csizmadiáinak magyar nyelvű céhszabályzatot29 adtak ki. A céhmesterek és az „egykori mesterek” már a következő napon a helyi hatósághoz - „Városnak négy Bíráihoz”, tulajdonképpen a négy városbíróhoz - fordultak. Abban az oklevélben, amelyet a rohonci csizmadiáknak állítottak ki,30 a körmendi céhszabályzatot nevezték meg mintának. A céhszabályzatot Batthyány Ferenc gróf adta ki 1693. május 22-én, amelyet Batthyány Ferenc gróf erősített meg 1693. június 26-án. 1712. június 19-én pedig a soproni csizmadiáktól kaptak „megerősítést”.31 Ebben az „igazolásban és tanúsítványban” található a rohonci csizmadiacéhéi, azokkal az idegen mesterekkel, „akik hozzánk szoktak jönni vásárra”. Áruikat arra rendelt két „szemlemesterrel” hagyatták jóvá, függetlenül, hogy jó minőségűek voltak vagy sem. Ha jónak találták, eladhatták, ha nem, a gyártóját megbüntették; A vizsgált mestereknek mindkét esetben 16 dénárt kellett fizetni. Az a fiatal mester, aki először jött a soproni vásárra, 75 dénár „vásárpénzt” kellett fizetni, persze ebben az esetben lemondhatott a szemlepénz beszedéséről. 28 SAP Pinkafeld. Csizmenmacherzunft. 23 29 BLA GA Rechnitz. Zünfte. 3. 30 Uo. 31 Uo. (Ez utóbbi három levéltári forrás fordítását és értelmezését ehelyütt köszönöm meg dr. Bariska Istvánnak.) 150
