Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Wolfgang Gürtler: A rohonci csizmadiák a céhtől a tartományi szakszövetkezetig
\ V A rohonci csizmadiák vezetése 1764-ben kapta meg „a legkegyelmesebb rendeletet, melyet O apostoli fensége, Magyarország legkegyelmesebb királynéja a legkegyelmesebben az alábbi feltételek mellett adott ki [...]. Kiadatott 1764■ május 4-én."u Ebben a rendeletben azt közölték, hogy minden „egyik vagy másik uralkodó” által jóváhagyott „kiváltságlevelek [...] érvénytelenek, és végérvényesen megsemmisíttetnek [...]” Egyben az új „szabályzatukban” előírták, hogy a céheknek ezeket rögtön alkalmazni kellett. Ezeknek az „ideiglenes intézkedések” addig lesznek érvényben, míg a mindenkori céhek kérésükre új, királyi céhszabályzatot kapnak. Kéréseket csak kis számban adhattak le. így példának okáért még több mint 40 évvel később, 1805 februárjában a helytartótanács 3104 sz. rendeletével közzé tette a céhlevelek megújítását, és lehetőséget adott arra, hogy az erre való figyelemmel a céhek új privilégiumot szerezzenek. Valószínű, hogy ennek a rendeletnek nem volt nagy visszhangja, ezért 1813. április 6-án „Generalia prinicipia” címen még egyszer foglalkozott az üggyel.32 33 De ezt az újabb felhívást, ti. hogy gondoskodjanak új szabályzatokról, sem követték. (Én mindenesetre nem ismerek 1760 után ilyen szabályzatot.) A szabadságharc leverése után 1851-ben „a kereskedelmi- és ipari viszonyok szabályozásának provizórikus rendelete” 1851-ben jelent meg a Magyar Korona országaira, amely ugyan emelte a szabad iparok számát, de nem szüntette meg a céhviszonyokat, persze a felügyeletet a megfelelő iparhatóságok alá rendelte. ,A céhek megszüntetésére 1872-ben került sor, amikor a céhek helyét az olyan iparegyesületek vették át, amelyekben a céhes hagyományok továbbéltek”,34 * Ennek megfelelősen, az egykori céh elnevezést is az új meghatározásoknak megfelelően kellett megváltoztatni. 1872-ben alkalmanként már használták a „testület” elnevezést - pl. egy 1855. január 2-án kiadott szabadítólevél esetében a céhek megszüntetésével azonban ez az elnevezés vált hivatalossá: 1873. április 10-én így írt alá egy' tanonclevelet „a rohonci csizmadiák testületének előjárója.”1’1 Egy 1874- szeptember 9-én kelt írásban „testületek összeolvadása miatt” nyújtották be a testület statútumait.36 37 Egy 1879-ből származó levélen van egy pecsét magyar és német nyelven „ROHONCI CZIMADIA / IPARTÁRULAT”. Középütt egy tárgy (csizma) és alatta „RECHNITZER ZISCHMEMACHER GENOSSENSCHAFT” többszörösen rányomatva.3‘ A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1885-ből származó egyik levelét „A Rohonci Csizmadiák Ipartestülete böcsületes elnökségéhez” címezték. Az 1884- évi iparrendelet ismét új rendelkezéseket tartalmaz; a társaság fent idézett törvény értelmében - az 1884- évi ipartörvény 61. §. - is fennmaradhatott a közös érdekeik védelmében (a Soproni Kereskedelem és Iparkamara 1885. május 18-ei közleménye). A szervezet 1921-ig valószínűleg ezt a nevet használhatta hivatalosan. Ez az esztendő nemcsak a csizmadiák, hanem Magyarország nyugati határvidéke minden lakója számára óriási változást jelentett az életükben: a Szent Korona alattvalóiból az 1921/1922-es Osztrák Köztársaság polgáraivá (és burgenlandiakká) tette 32 BLA GA Rechnitz. Zünfte. 3. 33 Kiss, 1984. 219-227. p. 34 Domonkos Ottó: Die Enstehung und Verbreitung der Zünfte. In: Zur Geschichte des zünftigen Handwerks im nordwestpannonischen Raum. Eisenstadt, 1983. 9-15. p. (Kalatog Neue Folge; 24.) 55 BLA GA Rechnitz. Zünfte. 3. 36 Uo. 37 Uo. 151
