Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Wolfgang Gürtler: A rohonci csizmadiák a céhtől a tartományi szakszövetkezetig
v V írta, hogy egy a kézműveseket és céheket tartalmazó 1850-bó'l származó összeírásban 41 mestert, nyolc legényt és hét tanoncot soroltak fel, továbbá „(ebből 27 vidéki mester; I. Lipót 1687. évi oklevele)”.21 Másfelől a pinkafői mesterek felsorolásából hiányzik az „1663-tól 1672-ig tartó időszak”22 (a keresztlevekre alapozva), továbbá az általa idézett „a polgári kézműves-mestereknek a bíró és a tanács által összeállított jegyzékből”23 is hiányoznak a mindenkori csizmadiák (ebben a jegyzékben 160 mester és 22 céh van felsorolva)! Ennek oka, legalábbis ami a „jegyzéket” illeti, valószínűleg az, hogy a jegyzék csak a mezővárosban lévő céheket és mestereket vette számba. Ezt a kivételt erősíti néhány olyat irat, amely 1794 körül keletkezett. Ez a kis „sorozat” a „Tekintetes Vasvármegye” címzéssel kezdődik, és „a pinkafői csizmadiamesterek (sic!) legalázatosabb kérelmét” tartalmazza arra nézve, hogy különítsék el a szalónaki (Stadtschlaining) céhtől és szíveskedjenek saját pinkafői céhszervezetet létrehozni”. Ezt azzal indokolták, hogy a szalónaki céh évek óta „nehezíti és sértegeti őket”, de mostanra a földesúr hozzájárulásával és támogatásával „könyörögnek a legalázatosabban Őfelségétől, hogy’ adja ki nekik a szükséges, törvényes cikkelyeket”. Ezt a sérelmüket a „sub A” iratban adták elő”.24 25 Már ebben az első írásban a pinkafői csizmadiák világosan utalnak arra, hogy már megkaphatták volna a királyi céhszabályzatot. Más helyen még azt is hozzáfűzik: „Ha magának a szalónaki céhnek nem is volt törvényszerű eredeti céhartikulusa, hanem csak más régi artikulusok átírása, Isten tudja, honnan kölcsönzött szabályzata". Itt is érvelni kell amellett, hogy bizony egyszer vagy már több mint 100 éve birtokolniuk kellett valamilyen szabályzatot. Ezt a kérelmet, a földesúr jóváhagyásával „egy Schultz nevű udvari ágens [...]” közvetítette „Őfelségének”. Nem sokkal később Schultz udvari ágens azzal a hírrel jött, a pinkafői csizmadiák a királyi céhszabályzat végleges kiadásával elváltak a szalónaki céhtől, és úgy működhettek, mint a saját céhük, mert céhszabályzatokat „a következő országgyűlés vége előtt nem erősítenek meg, de nem is adnak ki".11 Ez annál is inkább így van, mert „a szalónakiak nem tudják igazolni, hogy valaha is kiállítottak volna ezekkel a [pinkafőiekkel] közös céhkiváltságot” (1794. április l.).26 A pinkafői csizmadiák valószínűleg szilárdan meg voltak győződve, hogy kérésük meghallgatásra lel, mert 1792. augusztus elején már felállították a mesterkönyvet. Ez a következei bejegyzéssel kezdődik: „Az 1792. esztendő augusztus havának 12-ik napján felállíttatott a böcsületes csízmadiacéh, és annak rendje szerint feljegyezték a mestereket név szerint [...].”27 Ezt csak „A csizmadiacéhnél felvett mesterek” 1860. február 3-ai jegyzéke végén fűzték hozzá: ,A kiváltságlevelet a nekünk Korompay Péter legdrágább, legkedvesebb nagyméltóságú nyitrai püspök, Nyitra vármegye és helye örökös grófja, titkos tanácsos, 21 Josef Karl Homme, Harald Prickler: Ein Gang durch seine Geschichte, Wirtschaft und Kultur. Mit einem kunsthistorischen Beitrag von Julius Fischer. Pinkafeld, 1960. (továbbiakban: Homma - Pricklet, 1960.) 140. p. i 22 Homma - Prickler, 1960. 138. p. ~3 Homma - Prickler, 1960. 138-139. p. 24 Stadtarchiv Pinkafeld. Zunftarchiv der Stadtgemeinde Pinkafeld, c/ Csizmenmacherzuntt (továbbiakban: SAP Pinkafeld. Csizmemacherzunft), 1687-1902. 3. 25 Uo. 26 Uo. SAP Pinkafeld. Csizmenmacherzunft. 4. 149 A
