Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Göncz László: Szlepecz János (1872–1936). – Muraszombat nagytekintélyű esperesplébánosa
szempontból azt véleményezem, írjunk úgy, ahogyan a nép beszél, oly nyelven, amelyen megért, ne legyen a nyelv a főcél, hanem csak eszköz, mely által jó vend népünket az Isten és a haza szeretetére oktatjuk.. .”4 A levélből az is kiderül, hogy Szlepecz a Murán túli szlovén vidékekről egyre jobban beáramló sajtó- és irodalmi termékek, valamint az azokat támogató muravidéki szószólókkal szembeni álláspontra helyezkedett. A 20. század 2. évtizedében az abból származó viták, amint már utaltunk arra, fokozódtak. A muraszombati esperesplébános határozottan a magyar állami érdek oldalára állt, azonban az „ellentábor” is radikális megnyilvánulásokhoz folyamodott. 1 évszázad távlatából csak a mai állapot és szubjektív szimpátiák alapján lehet e magatartásformáról véleményt formálni. Ilyen tekintetben a jelenlegi magyarországi és szlovéniai álláspont eléggé eltérő, ami alapján azonban nagy hiba lenne a saját korában tekintélyes esperesplébános teljes életművéhez negatív előjelet állítani. Az idézett levélből ugyan kicseng, hogy Szlepecz kevésbé volt jártas szlovén, illetve szláv nyelvelméleti és nyelvtani kérdésekben, azt azonban pontosan látta, hogy az űn. szláv propaganda határozott eszközöket használ a lakossági közvélemény alakításánál, ami - ahogy azt az esperesplébános megfigyelte - aligha volt véletlen. Másrészt, amint már utaltam arra, a korabeli magyar egyházi hatóság - konkrétan Mikes püspök - teljességében toleráns magatartásformát tanúsított. Annak alapján, hogy akkoriban magyar nyelvi környezetben a Mura mentén élő szlovénokat „vend”-nek nevezték, az idézett levélben Szlepecz is, semmiképpen nem vonható le negatív következtetés, hiszen az 1. világháború előtti időszakban annak még kevésbé volt pejoratív előjele. Azt csak a következő évek, évtizedek ellentétei és a két nemzet közötti villongások bontakoztatták ki. Szakmai magyarázat nélkül persze, manapság kevésbé helyénvaló annak spontán használata. Az 1917. esztendőben az 1. világháború súlyos következményei gazdasági szempontból is erősen érződtek. A pénztelenség minden szinten megnyilvánult. Az illetékes minisztérium már az állami elemi iskolákban tevékenykedő hitoktatók fuvardíjára sem rendelkezett kerettel. Szlepecz János fuvardíjat igénylő levelére, amely irat a Szombathelyi Püspöki Levéltárban 4800/917. szám alatt található, a püspöki hivatal Szűcs István minisztériumi osztálytanácsos levelének másolatát közvetítette, amelyből kiderül, hogy a muraszombati esperesség területén sem biztosítottak arra a célra támogatást.5 Mivel a muraszombati kerületben talán az átlagosnál is többször előfordult, hogy fakeresztek benedikálására és alapítványul elfogadására kértek engedélyt a papok vagy hitközségi szervezetek, Mikes János püspök utasította Szlepecz esperest, hogy a papokat tájékoztassa nemleges döntéséről, mivel az Egyházmegyei Vagyonkezelési Szabályzat fakeresztekről nem rendelkezett.6 E döntés feltehetően nem volt közvetlen összefüggésben a kilátástalan gazdasági és szociális helyzettel, azonban a közhangulat folyamatos romlása a civil és vallási élet minden területére valamennyire kiterjedt. Az 1918. év végén, miután a világháború megszűnését jelentő fegyverszüneti megállapodás bekövetkezett, a vesztesként kikerülő és „feloszlatásra ítéltetett” Osztrák 4 Szombathelyi Püspöki Levéltár. Acta Cancellariae 916/1926. 5 MP Szlepecz ir. 1-2.12.1917 6 MP Szlepecz ir. 1-12.3.1918 141
