Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Göncz László: Szlepecz János (1872–1936). – Muraszombat nagytekintélyű esperesplébánosa
V ~\r Magyar Monarchia régióinak hovatartozásért az újonnan alakuló környező' államok és különböző érdekcsoportok részéről erőteljes aktivitás folyt. A Mura mente 1918 novemberében semmiképpen nem tartozott még az érdeklődés előterébe, azonban bizonyos helyi körök részéről már rebesgették az alakuló délszláv államhoz való csatlakozás lehetőségét. A Mura jobb oldalán e célból úgyszintén erősödött a propaganda, a szlovén közösség körében is sor került néhány, vitathatatlanul délszláv szimpátiát bizonyító eseményre, majd néhány héttel később, a magyar kormány kezdeményezésére, a szlovén közösség részére és részéről is születtek autonómia-tervezetek.7 A muravidéki római katolikus papságon belül a többség feltehetően Magyarország-centrikus volt, azonban nem kis számban akadtak másképpen gondolkodók is. Szlepecz János határozottan a magyar állam mellett foglalt állást, ennek értelmében a Vas és Zala vármegyében élő szlovénok potenciális elszakadási terveit nem támogatta. E véleményének, amelyet felettesei is jól ismertek, ő nyilvánosan hangot adott. A püspöknek több alkalommal írt a muraszombati esperesi kerületben tapasztalt állapotokról. Az utolsó háborús esztendő novemberében - ez elmondottak ellenére - még alig gondolhatta bárki is túlságosan komolyan a mai Muravidék elszakadását Magyarországtól. Szlepecz helyzetjelentésére válaszolva, Mikes püspök is egy budapesti útja után, a fővárosban tapasztaltak alapján jelezte, hogy azt a reményt merítette, hogy az ún. „Vendvidéket tán mégsem szakítják el tőlünk’’.8 A következő hetekben azonban helyzet gyorsan változott. A különböző politikai eseményekre ezúttal aprólékosan nem térhetünk ki, azonban hangsúlyozzuk, hogy Mikes János és más, magyar érzelmű körök aggodalmai gyorsan fokozódtak. 1919 januárjában, a „zavaros időkre” hivatkozva, Mikes Mura-vidéki körutat tervezett. Erről Szlepecz esperesnek küldött, 1919. január 23-ai keltezésű levelében a következőket írta: „Mivel szükségesnek tartom azt, hogy a vend-vidéki híveimmel e zavaros időkben érintkezésbe lépjek, elhatároztam, hogy pár napra leutazom vidékükre, hogy híveim lássák azt, miszerint főpásztoruk gondol az ő sorsukra és nekik alkalmat akar adni óhajaik megnyilvánítására.”9 A muraszombati esperesplébánost arra kérte, hogy készítse elő a látogatását, valamint annak körülményeiről a papságot, valamint a nagy tekintélyű Szapáry családot aprólékosan értesítse. Szlepeczet arra is kérte, hogy amennyiben a tervvel nem ért egyet vagy azt „inopportunusnak” tekinti, csak egy muraszombati látogatásra zsugorítja azt. A konkrét útitervet is közölte, amely szerint február 1-jén érkezne Muraszombatba, ahol a Szapáry családnál száll meg a várkastélyban. Ez így is történt. Másnap a muraszombati templomban - amelyet néhány esztendővel korábban szentelt fel - ünnepi misét celebrált, valamint a híveket püspöki áldásban részesítette. Szlovén nyelvű prédikációban dr. Rogács Ferenc, későbbi pécsi megyéspüspök közvetítette Mikes püspök beszédének lényegét a híveknek. Mikes püspök találkozott az egyházközség tagjaival is. Még azon a napon, délután, Csendlakon (ma: Tisina) vett részt egy alkalmi litánián, ahol úgyszintén prédikált is. A következő napon Tomisára, azaz Bántornyára (ma: Turnisce) kívánt látogatni, majd február 4-én Belatincra (ma: Behind) és Cserencsócra, azaz Cserföldre (ma: Crensovci). A tornisai és a belatinci ' Göncz László: A muravidéki magyarság, 1918-1941. Lendva, 2001. 43-49. p. 8 MP Szlepecz ir. - 2 - 25. nov. 1918. 9 MP Szlepecz ir. - 1 -23. 1. 1919. A. 142
