20 éves a Szlovén-Magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor - Nemzetközi konferencia (Szombathely, 2010)
ELŐADÁSOK - Göncz László: Gondolatok a 20 éves múltra visszatekintő szlovén–magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor munkájáról és értékeiről
20 éves a szlovén—magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor A program elejétől a muravidék! magyar közösség egyik közreműködőjeként, úgy hiszem, hogy a kezdetben aligha volt ember, aki gondolt volna arra, hogy enmire hosszú életű programot indítunk útjára. Ha felidézzük a legelső tábor körülményeit, amely véletlenszerűen közvetlenül Szlovénia függetlenségi háborúja után valósult meg, alighanem pontosan érthető, hogy miről beszélek. Egy pillanatig 1991 júniusában úgy festett, hogy a tábor szervezése meghiúsulhat, mivel azokban a napokban harci cselekmények zajlottak Szlovéniában, és a határátkelők gyakorlatilag megköze- líthetetlenek voltak. Azonban, amint az a Népújság hetilap akkori tudósításából is kiderül, a kilátástalan politikai helyzet ellenére is olvan közös elhatározás született, hogy 1991 augusztusának utolsó hetében „minden áron lesz levéltári kutatótábor”. Hála Istennek, sikerült a tervet megvalósítani, és talán éppen az erős akarat, az együttműködő felek egy más iránti bizalma és elszántsága adta meg hozzá azt a szilárdságot és kitartást, ami később a 2 évtized hullámzó időszakait is segítette. Csupán az indulás jelentősége szempontjából idézem fel, hogy az első alkalommal a szlovéniai oldalon főképpen Pince, Dolina (Völgvifalu) és Pince Marof (Pincemajor) falvak voltak az irat- és egyéb anv'agvnjjtćs célpontjai, a magyarországi oldalon pedig Tornyiszentmiklós. A fent említett két levéltár-igazgató, valamint a későbbi intézményvezetők mellett, a programsorozatban további kiváló szakemberek működtek közre, akik mind szívügyüknek tekintették a nemzetközi viszonylatban is eleinte egyedülálló programot. A teljesség igénye nélkül említést kívánok tenni Németh Lászlóról, Bajzik Zsoltról, Söveges Gordanáról, Maéek Jureról, Paksy Zoltánról és Bartos Róbertról, akik szakmai tudásuk és általános emberi értékeik révén egyaránt formálták a közreműködő diákokat. Véleményem szerint fontos volt, hogy a muravidéki magvar közösség — 1994-től az újonnan megalakult Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, valamint a kétnyelvű középiskola közreműködésével — a program keretében rendkívül fontos — összekötő, tartalmi és szervezési — szerepet töltött be. Némi nílzással megkockáztatom kijelenteni, hogy a muravidéki magyarok nélkül ennyire minőségi, tartalmában gazdag és 2 évtizedre kiterjedő programsorozat valószínűleg kisebb mértékben bontakozott \rolna ki. Amikor Vas megye belépésével a Rába vidéki szlovén közösség települései is a kutatási program részévé váltak, a szlovén kisebbségi szervezetek és önkormányzatok további lendületet adtak a szakmai együttműködésnek. A szlovén szakembergárda, beleérne a muraszombati Területi Múzeum munkatársait és egyéb intézmény ek szakembereit, valamint a szlovén média — értelemszerűen — azt követően szentelt nagyobb figyelmet a levéltári kutatótábor programjának, valamint az ahhoz párosuló tevékeny'ségeknek, kiállításoknak. A kutatótábor egyik küldetése egyébként is a kisebbségi közeg, azaz a nemzetiségileg vegyesen lakott terült feltárására, vizsgálatára irányult. Nagyon fontos, hogy a régióban élő őshonos nemzeti kisebbségek közvetlenül bekapcsolódhattak az említett értékteremtő munkába, ami megmaradási törekvéseiknek és programjaiknak fontos részét képezte, és egyúttal saját történelmük és nemzeti tudatuk vizsgálatára is ösztönözte őket.
