Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 1850-1921
játosságának az azonos nyelvjárás és viselet tekinthető. A 19-20. század fordulóján 23 magyar település sorolható ide: Dobronak, Zsitkóc, Josec, Bödeháza, Szombatfa, Szíjártóháza, Kámaháza, Gáborjánháza, Göntérháza, Radamos, Bánuta, Hídvég, Hosszúfalu, Alsólendva, Kapca, Felsőlakos, Alsólakos, Kót, Gyertyános, Csente, Hármasmalom, Völgyifalu, Petesháza; közülük 11a hetési (Zsitkóc, Josec, Bödeháza, Szombatfa, Szíjártóháza, Kámaháza, Gáborjánháza, Göntérháza, Radamos, Hídvég, Bánuta). Az itteni népi kultúra egyik fő jellemzőjét alkotta a hagyományos női viselet, amelynek alapja a fehér színű vászon volt, s csak nagyon kevés színes holmi ékesítette. Ezt a gyáripar olcsó, színes termékei a 19. század második felétől fokozatosan kiszorították. A népviselet azonban egyelőre még nem tűnt el teljesen, hanem csak színesebbé vált. Végleges pusztulása az első világháború idejére tehető. A hetési népviselet is csatát vesztett minden népiesnek nagy ellenségével, a haladással szemben. Anyaga meghódolt a gyáripar olcsó és megvesztegető csinosságú termékének, formája a változott ízlésnek, s a megalkotásra szükséges idő pontosabb értékelésének. A pusztulás különösen a legutóbb eltelt tíz esztendő alatt végzett elszomorító munkát, kiirtván majdnem gyökeresen az e területen divatozó viselet legjellemzőbb darabjait. Még húsz évvel ezelőtt joggal mondhatta a tájék egyik ismertetője, Szántó Károly dr., 35 hogy a magyar nőt fehérnépnek nevezni MagyarorSzántó Károly 1883-ban, a Földrajzi Közlemények 11. évfolyamában (144-154. p.) publikált cikket „Alsólendva és vidéke" címmel. poglavitno lastnost etnične skupine se štejeta isto narečje in noša. Na prelomu 19. in 20. j stoletja je spadalo v to območje 23 madžarskih naselij: Dobrovnik, Zitkovci, Jósec, Böj deháza, Szombatfa, Szíjártóháza, Kamovci, \ Gáborjánháza, Genterovci, Radmožanci, Banuta, Mostje, Dolga vas, Dolnja Lenda| va, Kapca, Gornji Lakoš, Dolnji Lakoš, j Kot, Gaberje, Centiba, Trimlini, Dolina, \ Petišovci; od teh je 11 krajev v območju He| tés (Zitkovci, Jósec, Bödeháza, Szombatja, j Szíjártóháza, Kamovci, Gáborjánháza, \ Genterovci, Radmožanci, Mostje, Banuta). Eno izmed poglavitnih značilnosti tukajšnje ljudske kulture je predstavljala tradi| cionalna ženska noša, katere osnova je bilo \ belo platno, ki ga je krasilo le malo barj vastega okrasja. Od druge polovice 19. sto\ letja so platno postopoma izrinili ceneni bar1 vasti tekstilni industrijski proizvodi. Ljudska \ noša pa takrat še ni izginila popolnoma, \ postala je le bolj pisana. Do dokončnega j propada je prišlo v času prve svetovne vojne. Ljudska noša je tudi v pokrajini Hetes izgubila bitko z razvojem, ki je velik sovražnik vsega ljudskega. Njeni mate| riali so se vdali cenenim in podkupljivo j čednim proizvodom industrije, oblika spremenjenemu okusu in večjemu vred| notenju časa, ki je potreben za izdelavo. \ Propad je posebno v zadnjem desetletju j opravil žalostno delo, ko je skoraj kore\ nito iztrebil najznačilnejše kose oblačil, j ki so bila v modi v teh krajih. Se pred dvajsetimi leti je upraviče| no trdil eden izmed opisovalcev te pokrajine, dr. Károly Szántó:^ da žensk | nikjer na Madžarskem ne moreš bolj Članek izpod peresa Károlya Szántója leta 1883, izšel v: Földrajzi Közlemények XI. évfolyama (144-154) z naslovom: »Alsólendva és vidéke«. 197
