Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 1850-1921
szagon sehol sem lehet okadatoltabh, mint a Hetesben, éppen öltözete miatt, melynek alig akadt színes darabja. Ennek a sok fehér ruhának a készítése, tisztán tartása azonban annyi idejüket kívánta, amennyivel azóta megterhesült életkörülményeik miatt továbbra nem rendelkeznek. A cserét megkönnyítette, hogy az olcsóbb gyári anyagot szinte a konyhájában vehette meg a hetési gazdasszony. Azért termel továbbra is lent is, kendert is, maga áztatja, tilolja, gerebenezi, sodorja, szövi. Készít törülközó't, asztalkendó't, ágylepedó't, köcölét, vászontarisznyát, kötényt, női és férfiinget, gatyát, de a felső öltő már mind színes, bolti szövetű. A női viselet ruhadarabjai közül az ing csípőig érő, nyakban erősen kivágott, gallér nélküli, hasítékát a mellen úgy kötik össze. Az ingváll finomabb bolti vászonból készül, úgyszintén a buggyos, hólyagos kar is, melynek ráncai a könyök fölött háromujjnyi széles, piros cifrájú szalagba szedettek. Piros, vagy gyakrabban kék mezejű, és fehérrel, sárgával virágozott szövetű szoknyát, közönséges, kék kötényt ölt rajta kívül a hetési nő, s így j ár-kel a nyári nagy melegben, sőt a ház táján késő őszig. Legfeljebb melegebb kendőt vesz a nyaka köré, a mellen keresztbe veti, s hátul összeköti, vagy a szoknya korcába dugdossa két végét. Ha azonban ünnepel, akkor háromszög alakú, hófehér, gyengén keményített, s fehérrel, pirossal csipkézett, nagy vászonkendőt köt a derekára. Ünneplő viseletének járuléka még a széles, fekete kartonkötény, az eleI upravičeno imenovati »fehérnép« (»belo ljudstvo«), kakor prav v pokrajini Hetes zaradi bele noše, ki ima komaj kje kak\ sen barvni kos. Izdelava številnih belih j oblek in skrb za njihovo čistočo je zahteI valo veliko časa, ki pa ga zaradi težkih j življenjskih razmer nimajo več v tolikšni \ meri na voljo. Zamenjavo je olajšalo dejstvo, da je gospodinja iz Hetésa lahko kupila ceneni tovarniški material tako \ rekoč doma v kuhinji. Vendar Še naprej j pridelujejo tako lan kakor konopljo, sa| me ju namakajo, trejo, grebenajo ali če\ sejo, predejo in tkejo. Izdeluje brisače, j namizne in posteljne prte, rute, platnene 1 bisage, predpasnike, ženske in moške \ srajce ter spodnje hlače, vendar gornja j oblačila so že vsa pisana, iz trgovine. Eno izmed oblačil ženske noše je I srajca, ki sega do bokov, v vratu je moč\ no izrezana, brez ovratnika, razporek \ na prsih se veže. Rokava so izdelani iz \ boljšega platna, kupljenega v trgovini, i enako tudi nabrani rokavi, katerih na\ borki se končajo nad komolcem, poveza\ ni s tri prste širokim rdečim trakom. PoI leg srajce si ženske oblačijo krila z belimi \ in rumenimi cvetličnimi vzorci na rdeči j ali pogosteje modri podlagi, nosijo običa| jen moder predpasnik; tako se oblačijo v j poletni vročini, okrog domače hiše pa I celo vse do pozne jeseni. Kvečjemu si j ogrnejo debelo ruto, ki jo prekrižajo na \ prsih in zadaj zvežejo ali pa oba konca \ zataknejo za krilo. Ob praznikih si za pas zvežejo ve\ liko platneno trikotno snežno belo, rahlo j poškrobljeno ruto, obrobljeno z belimi in j rdečimi čipkami. Dodatek pražnji opravi I je tudi širok, črn predpasnik iz bombaI ža. [...] V hladnih, deževnih dneh si 198
