Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 1850-1921

lalkozások alapítását. A céhek elvesztették iparhatósági szerepüket, a szakmai minősítés és a vizsgáztatás jogát. Az 1872. évi ipartörvény (1872. 8. törvénycikk) végül kimondta a már amúgy is csak formális jogokkal rendelkező céhek megszüntetését, és utat nyitott a szabad ipari vállalkozásoknak. A céhek egy része a törvényben biztosított új szervezeti formának megfelelően ipartársulattá alakult. E társulatok az azonos mesterséget űző korábbi céhtagokat tömörítették, így a régi céhszabályok bizonyos elemei az új szervezeti keretek között is továbbéltek. A társulatba azonban nem volt kötelező belépni az iparűzőknek, és a mesterek bármikor ki is léphettek. Az ipartársulat a belépésre jelentkezőktől már nem követelhetett remekmunka készítést, s nem tagadhatta meg a felvételt azoktól, akik az alapszabályzatban rögzített feltételeknek megfeleltek. Az 1880-as évektől meginduló nagyipari fejlődés, az iparcikkek tömegtermelése több hagyományos kézműipari ágazat hanyatlását okozta. A tönkrement iparosok zöme ezért a céhrendszer felszámolásában és az iparszabadság bevezetésében látta elszegényedésének fő okát. A hanyatlásnak indult mesterségek (takácsok, szűcsök, csizmadiák) mellett más ágazatokban - például a Vas megyében nagy hagyománnyal rendelkező fazekasság esetében - kevesebb kárt okozott a nagyipar konkurenciája. 1. A felsőpetróci egyesült gerencsér

20 társulatának célja a társulati tagok közös iparérdekeit előmozdítani, nevezetesen: A fenti ipar körében az ipartörvény korlátai Gerencsér: Magyarország délnyugati részén használatos szláv eredetű szó. Azokat a fazekasokat nevezik így, akik tűzálló agyagból nemcsak fazekakat, hanem más edényeket is készítenek. j do strokovnega ocenjevanja, do organizacije i in izvajanja izpitov. Obrtni zakon iz leta 1872 (zakon 8, 1872) pa je dokončno ukinil cehe, ki so imeli samo še formalne pravice in odprl pot svobodnim industrijskim podjetjem. Nekateri cehi so se v skladu z novimi organizacijskimi oblikami, ki jih je določal zakon, preoblikovali v industrijske družbe. Družbe so združevale člane bivših cehov, ki so opravljali enako dejavnost kakor prej, s tem pa so določeni elementi starih cehovskih pravil veljali še naprej v novih organizacijskih okvirih. Vstop v družbo za podjetnike ni bil obvezen in mojstri so lahko kadarkoli tudi izstopili. Industrijska družba od kandidatov za vstop ni več smela zahtej vati izdelave ti. »remek dela« in ni smela odkloniti sprejetja tistih, ki so izpolnjevali pogoje iz statuta. Industrijski razvoj, ki se je začel leta 1880, in množičnost industrijskega blaga sta povzročila zmanjšanje številnih tradicionalnih panog obrti. Zato je večina propadlih obrtnikov videla poglavitni vzrok za svoje obubožanje v odpravi cehovstva in v uvedbi industrijske svobode. Poleg poklicev, ki so začele propadati (tkalci, krznarji, izdelovalci škornjev), pa je industrijska konkurenca v i drugih panogah - na primer v lončarstvu, ki j je v Železni županiji imelo bogato tradicijo j povzročila manj škode. l

. Cilj združenja društev gomjepetrovskih lončarjev

20 je pospešiti skupne interese članov združenja, na primer: udomačiti strogi red v odnosih med delodajalci in pomožnim osebLončar (gerencsér): beseda je slovanskega izvora, ki se uporablja na jugozahodnem delu Madžarske. To so tisti lončarji, ki iz negorljivih materialov ne izdelujejo zgolj loncev, ampak tudi drugo posodo. 92