Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 1850-1921

Forrás: PaM Pdsš. Irodalom: Fujs, 1997. 231-238. p.; Kokolj, 1981. 53-205. p.; Litrop, 2000.; Franjo Pivka: Mariborska letalska stotinja. = Kronika slovenskih mest, 1935. 304-312. p.; Göncz, 2001a. 43-80. p. Vir: PaM Pdsš. Literatura: Fujs, 1997. 231-238. p.; Kokolj, 1981. 53-205. p.; Litrop, 2000.; Franjo Pivka: Mariborska letalska stotinja. — Kronika slovenskih mest, 1935. 304-312. p.; Göncz, 2001a. 43-80. p. 80. 1919. március 11. FELHÍVÁS A MURAVIDÉKI SZLOVÉNEKHEZ A belgrádi kormány röplapja Noha a muravidéki szlovének bizonyos része a közös délszláv állam mellett foglalt állást a szerb-horvát-szlovén állam kikiáltását követően, és az 1918. november 3-ai ljutomeri összejövetelen közös nyilatkozatot olvastak fel, amelyben támogatták a Mura túloldalán élő testvérekkel való egyesülést, a következő hónapokban, különösen az új határvonalról folytatott tárgyalások során, a kezdeti eufóriát követően, mégis egyre inkább mellőzve érezték magukat. A központi szlovén hatóságok, kivéve a Stájer Nemzeti Tanácsot és Matija Slavič referens-szakértőt, egyáltalán nem törődtek velük. Mellőzöttségük megnyilvánult a párizsi békekonferencián is, ahova a jugoszláv küldöttség egyeztetett tervek és álláspontok nélkül érkezett. Miközben a katolikus papság, a pravoszláv szerbekkel való egyesüléstől tartva, inkább a muravidéki autonómiát támogatta - bármelyik ország keretén belül, legyen az Jugoszlávia vagy Magyarország -, a volt ljubljanai diákok (Michael Kuhar, Ivan Jerič, Joško Godina és mások) az új jugoszláv államhoz való csatlakozás mellett foglaltak erőteljesen állást. A földműveseket azzal igyekeztek meggyőzni, hogy Jugoszláviában már megkezdődött a földre11. marec 1919 POZIV PREKMURSKIM SLOVENCEM Letak beograjske vlade Po začetni euforičnosti, ko so se Prekmurci začeli politično opredeljevati za skupno slovensko oziroma jugoslovansko državo, ob razglasitvi Države SHS na ljutomerskem shodu (3. nov. 1918), kjer so prebrali izjavo Z željo po združitvi z brati onstran Mure, pa so se v naslednjih mesecih čutili vse bolj zapostavljene, predvsem pri pogajanjih za nove meje. Namreč razen Narodnega sveta za Štajersko in referenta Matije Slaviča se osrednje slovenske oblasti zanje sploh niso menile. Njihov brezbrižen odnos se je pokazal tudi na mirovni konferenci v Parizu, kamor je jugoslovanska delegacija prišla brez načrtov in skupnih interesov. Medtem, ko so katoliški duhovniki v strahu pred združitvijo s pravoslavnimi Srbi intenzivneje zagovarjali avtonomijo Prekmurja v katerikoli državi (Jugoslaviji ali Madžarski), so odločneje nastopili v bran priključitve te pokrajine novi državi Jugoslaviji, bivši ljubljanski dijaki: Michael Kuhar, Ivan Jerič, Joško Godina in drugi. Njihovo najmočnejše propagandno orožje med ljudstvom so bile vesti, da je Jugoslavija že pričela izvajati agrarno reformo in da bo zemlja razdeljena med reveže. Tt so menili, da bo Prekmurce rešila le vojaška akcija. V nasprotju z ljubljansko vlado se jim pridruži tudi general Maister. 291