Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 1850-1921
kötű. [...] Hűvös, esős időben régebben a köcölét terítették magukra. Ez asztalterítőhöz hasonló, durvább vászonszőttesük, melynek fehér mezején vagy több párhuzamosan futó, vagy a középen végighúzódó egyetlen, veres szalagos cifrázat van. [...] Ujabban alig-alig láthatni. Asszonya, leánya legnagyobb részt meztélláb jár, s ha a fára 36 templomába indulnak, akkor is karon viszik csizmájukat a város széléig. A cipőt, papucsot nem ismerik. [.. .] 37 A nők hajukat a fejtető hátsó részéig jobbra-balra kétoldalt fésülik, onnan pedig a hát felé. A jobbra, balra elfésült hajat a homloktól a halántékon át a fültőig vékonyan, zsinórszerűen megpödrik, a fül fölött karikába vetik, s aztán együvé fésülik a koponya hátsó részén levő hajjal egyetlen fonatba. Ebbe egy kemény papirosból készített, s vászonnal bevont éket tesznek olyformán, hogy az ék nyílása a koponyára támaszkodjék. Ily módon a hátrafelé fésült haj maga is ék alakúvá formálódik, s erre húznak rá egy piros, rózsás szövetű kontyot, a káplit, melynek végéről két ágban fehér pántlika lóg alá. Az éket csak szombatonként bontja ki hajából a hetési nő, amikor alaposabban kíván megfésülködni, különben vele alszik egész héten át. A kápli a házas asszonynak viselete, vele kontyozzák fel lakodalmi alkalommal éjféli időn a fiatal menyecskét. A fiatalabb soron levő asszonyok már elhagyogatják, s helyét egy kis piros színű, s fejtetőn gyöngyöPlébánia. A Beüosics Bálint által itt bemutatott ruhadarabokat a 20. század első éveiben még használták. Ženske ogrnejo posebno ruto, ti. prt. Platno je podobna namiznemu prtu, ki pa je tkano bolj grobo, kot okras se vleče več vzporednih, ali pa po sredini en sam ! samcat, rdeči trak na beli podlagi. [...] V zadnjem času je skoraj ni več videti. Ženske in dekleta hodijo povečini bose, in tudi ko se odpravijo v faro i6 v cerkev, nosilo škornje v rokah vse do roba mesta. Čevljev in copat ne poznajo, f .. .] J7 : : v Ženske si češejo lase od vrha glave I proti zadnjemu delu na dve strani: na I levo in desno, od tam pa dol proti hrbtu. j Lase, ki so počesani na desno in levo, si j od čela prek senc do ušesnega korena na j tanko sfrkajo, kakor nekakšno vrvico, j za ušesi jo zvijejo v obroč in jo skupaj z j lasmi na zadnjem delu glave spletejo v j eno samo kito. Vanjo vstavijo koničast j okras iz lepenke, obložene s platnom, da \ se odprtina naslanja na glavo. Tako se \ lasje na vrhu glave, počesani nazaj, saI mi oblikujejo po koničastem okrasju, na to potegnejo rdečo ali rožnato kukmo oz. pocij, s spodnjega konca visita dva bela trakova. Lasni okras si ženske iz Hetésa vzamejo iz las samo ob sobotah, ko se Želijo temeljito počesati, sicer pa spijo z I njim ves teden. Pocij je noša poročenih Žena, ob svatbi jo opolnoči nadenejo mladi poročeni ženski. Mlajše ženske so jo že opustile in si namesto nje nadele majhen, rdeč naglavni okras, parto, kije na temenu okrašena s steklenimi biseri. Skupaj z njo se izgublja tudi peča, belo naglavno pokrivalo heteških žensk. ' 36 v . •• Lupnija. Kose oblačil, ki jih tukaj opisuje Bálint Beüosics, so v prvih letih 20. stoletja še uporabljali. 199
