Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

Kelt Sárvárott, Szent Lőrinc vértanú ünnepén; az Úrnak 1358. esztendejében. Forrás: MOL DL 100075.; Kiadva: Magyar történeti szöveggyűjtemény, 1000-1526. Szerk. Bertényi Iván. Bp., 2000. 424-425. p. (Osiris tankönyvek) Irodalom: Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. Bp., 1983. 299 p. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Uj sorozat; 100.) Zapisano v Sárváru, na praznik mučenika svetega Lavrencija: v Gospodovem letu 1358. Vir: MOL DL 100075.; Objavljeno: Magyar történeti szöveggyűjtemény, 1000-1526. Szerk. Bertényi Iván. Bp., 2000. 424-425. p. (Osiris tankönyvek) Literatura: Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágy osztály kialakulása Magyarországon. Bp., 1983. 299 p. {Énekezések a történeti tudományok köréből. Újsorozat; 100.) 13. 1366. május 23. NAGY LAJOS KIRÁLY ALSÓLENDVAIBÁNFFY ISTVÁNNAK ÉS JÁNOSNAK LENDVA NEVŰ BIRTOKUKON ÉVENKÉNT TARTANDÓ VÁSÁRRA JOGOT ADOMÁNYOZ Részletek az oklevélből Ha mai gazdasági fogalmakat használunk, akkor a vásárt olyan helyként és alkalomként határozhatjuk meg, ahol az eladók és a vevők meghatározott időközönként adásvétel céljából összegyűlnek. A régi korokban a vásár azonban ennél jóval több volt, az árucsere mellett a szórakozás, mulatozás, valamint a hírek cseréjének és továbbításának színtere, ezenkívül fontosabb intézkedéseket és rendeleteket is ezen alkalmakkor hirdettek ki. A vásár intézményét Európa új népei az antikvitástól örökölték. A honfoglaló magyarság szintén ismerte már a termelő és a fogyasztó közé ékelődött közvetítőt, a kalmárt. Az új hazában megtelepülve, a nagyobb helységek kialakulásával a vásár is helyhez kötődött. Szent István rendelte el a vásároknak vasárna23. maj 1366 KRALJ LUDVIK I. (VELIKI) PODELI DOLNJELENDAVSKEMU ISTVÁNU IN JÁNOSU BÁNFFYJU PRAVICO PRIREJANJA VSAKOLETNEGA SEJMA NA NJUNEM POSESTVU Z IMENOM LENDVA Odlomki iz listine Če bi uporabljali današnji ekonomski pojem, bi sejem lahko opredelili kot kraj in priložnost, kjer se prodajalci in kupci, z namenom nakupa in prodaje blaga, zbirajo v določenih časovnih presledkih. V starih časih pa so bili sejmi veliko več. Poleg blagovne menjave so bili prizorišče zabave, veseljačenja, izmenjave in posredovanja novic, ob takšnih priložnostih so se objavljali tudi pomembnejši ukrepi in uredbe. Institucijo sejma so nova ljudstva Evrope podedovala od antikvitete. Tako so tudi Madžari, £e pTed svojo stalno naselitvijo na tem območju, poznali posredovalce ozkramarje, ki so se vrinili med proizvajalce in uporabnike. Z dokončno naselitvijo na ozemlju svoje nove domovine in z nastankom večjih krajev, je bil tudi sejem vezan na kraj. 63