Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

pon való megtartását (vásár-nap), helyüket pedig a templomok körül jelölte ki. Időpontjukat Szent László törvényei helyezték át vasárnapokról más napokra, így alakultak ki a heti vásárok. Ott, ahol évente sokan találkoztak egy bizonyos napon, éves vásárokat rendeztek, amelyeket sokadalmaknak neveztek. Ezeket általában plébániatemplomok védőszentjének napján tartották, és nagyobb terület lakosságát vonzották. Az egynapos heti vásárokon a napi cikkek cseréje bonyolódott, a több napig tartó országos vásárokon pedig a nagyobb tételű és a távolabbi területről érkező áruk cseréltek gazdát. A vásártartás jogát eleinte a hagyomány, később királyi kiváltság biztosította a 13. századtól. A városi fejlődésnek fontos eleme volt a vásárjog, jóllehet vásárokat nemcsak városokban tartottak. A vásárjog kiváltságát mindenki igyekezett megszerezni magának, mert a vám, a helypénz, a legelődíj, valamint az árumegállító, illetve elővásárlási jog miatt jelentős hasznot nyújtott. A vásártartást engedélyező királyi oklevél az illető hely számára szabad piacot és a vásárok feletti joghatóságot biztosított, ezenkívül deklarálta a vásárokra igyekvők és az onnan távozók királyi védelmét és vámmentességét. A vásárok helyét a földrajzi környezet határozta meg. A kedvező természeti adottságok - például hegyvidék és síkság találkozása, kereskedelmi útvonalak metszéspontjai, átkelők a folyókon - mindmind kínálták a lehetséges színhelyet a vándorló kalmárok áruinak cseréjére. Később ezek a természet alkotta helyszínek kiegészültek az ispáni székhelyekkel, várakkal, egyházi központokkal, további sokadalmak színhelyeivel. A vásároknak az így kialakult és szabályozott rendje a feudális Magyarországon egészen a 18. század végéig a kereskedelem legfontosabb színtere volt. j Sveti Štefan je odredit, da se sejmi organizi| rajo ob nedeljah - nedelja v madžarskem jeziku: vasárnap izvira iz vásár-nap, (sejemj dan) sejemski dan -, kraj zanje pa je določil j okrog cerkva. Sejemske termine so z zakoni kralja Ladislava L (Svetega) prestavili z neI delj na druge dni, tako so nastali tedenski sejmi. Tam, kjer se je na določen dan v letu I srečalo mnogo ljudi, so organizirali letne sej\ me. Prirejali so jih v glavnem ob dnevu zaš| čitnika župnijske cerkve, ki je pritegnil prebivalce večjega območja. Na enodnevnih tedenskih sejmih so potekale zamenjave dnevnih artiklov, na več dni trajajočih državnih sejmih, pa so se zamenjevale večje količine j blaga in artiklov, ki so jih pripeljali od daleč. Pravico do prirejanja sejmov je v za| četku zagotavljala tradicija, od 13. stoletja naprej pa je bil kraljevski privilegij. Pomem\ ben element pri razvoju mest je bila pravica j do sejmov, saj jih niso prirejali samo v mesj tih. Vsi so si prizadevali pridobiti privilegijske pravice do prirejanja sejmov, saj so j sejmi zaradi carine, sejmarine, pašnine, prodaje blaga oziroma predkupne pravice, pri| nasali veliko dobička. Kraljeva listina je dajala pravico do prirejanja sejmov in zagotavljala pristojnost nad njimi, poleg tega je deklarirala zaščito ljudi, ki so bili namenjeni na sejem ali so se vračali z njega ter oprostitev carin. Kraj sejmov so opredeljevale geografske okoliščine. Ugodne naravne danosti (npr. stičišče hribovskega in nižinskega sveta, vozlišče trgovskih poti, prehodi čez reke) so ponujale primeren prostor za zamenjavo blaga j potujočih kramarjev. Kasneje so se kraji, ki I jih je ustvarila narava, dopolnjevali s kraji, j kjer so bili sedeži županov, gradovi, cerkvena j središča in kraji, kjer se je zbirala množica. j Tako izoblikovan in reguliran sejemski j red je bil v fevdalni Ogrski najpomembnejši kraj trgovanja vse do konca 18. stoletja. 64