Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 871-1849
faházból állt az 1840-es években. A faluban kizárólag nem nemesek éltek, az 1847. évi népességösszeírás adatai szerint összesen 88-an, ebból 42 nő és 46 férfi. A férfiak 14-en jobbágyok, 10-en zsellérek voltak, és 22 további fiúgyermek élt a mindössze 15 háztartásban. A kótiak 95 hold szántóföldön, és 38 kaszás réten gazdálkodtak. (Egy kaszás rétnek az egy ember által egy nap alatt lekaszálható területet nevezték.) A földművelésnél nagyobb jelentősége volt a faluban az állattartásnak: 24 szarvasmarhát (15 fejőstehenet és 9 tinót), 30 hámos lovat és 41 sertést tartottak. A lovakat fuvarozáshoz használták, míg a tehenek és ökörtinók jelentették a földműveléshez nélkülözhetetlen vonóerőt. A kótiak is elmondhatták volna, amit egy másik zalai falu, Kehida jegyzője írt le ezekben az években: „a szegény falusi polgárnak a maga életén kívül első kincse a marha ezen a világon". Mivel a szarvasmarhákat még nem istállóban tartották, hanem a legelőn etették, a falu lakói számára létfontosságú volt, hogy az uradalom biztosítsa állataik számára a megfelelő legelőt. Az 1836. évi 6. törvénycikk 3. §-a előírta a földesurak számára, hogy a jobbágyoknak elegendő és a legeltetésre alkalmas legelőt kell adni. A földesúri és a jobbágyi legelők elkülönítésére a vármegyéknek, illetve a helytartótanácsnak kellett felügyelni, annak érdekében, hogy egyik fél se szenvedjen kárt. eTekintetes Első Alispány Űr, kegyes pártfogó urunk! Nagyméltóságú uraságunk, herceg Esterházy több helységekben, és nálunk is a legelőt elkülönöztetni elhatározta. Ez igen törvényes lévén, s hiedelmünk után jobb létünket talán eszközlendi is, úgy nagyon kívánatos előttünk. Azonban egész bizonyossággal nem mondhatjuk; halljuk mégis, miképp a tekintetes alsólendvai uradalom a Kapcai | preprostih lesenih hiš. V vasi so živeli izk| ljučno neplemeniti prebivalci. Po podatkih j popisa iz leta 1847 jih je bilo 88, od tega 42 Žensk in 46 moških. Od moških je bilo 14 podložnikov, 10 bajtarjev ter 22 otrok oz. dečkov, ki so živeli v 15 gospodinjstvih. Prebivalci vasi Kot so gospodarili na 95 oralih njiv in travnikih za 38 koscev. (Travnik za enega kosca je predstavljal tolikšno površino, kot jo je lahko en človek pokosil v enem dnevu.) Za vas je večji pomen od kmetijstva \ imela živinoreja: redili so 24 govedi (15 \ krav molznic in 9 juncev), 30 vprežnih konj ] in 41 prašičev. Konje so uporabljali za vo\ zarstvo, medtem ko so jim krave in junci poI meni/t nepogrešljivo vlečno silo v kmetijstvu. i Tudi za prebivalce Kota bi lahko rekli, tako i kakor je v tistih letih napisal notar druge I vasi v Zali, Kehida: »Revnemu kmečkemu i človeku je poleg lastnega življenja najpomembnejša na svetu njegova živina«. Ker goveda še niso imeli v hlevih, ampak so jih redili na prostem, na pašnikih, je bilo za prebivalce vasi življenjskega pomena, da jim gosposka zagotovi ustrezne pašnike za potrebe njihove živine. Zakon štev. 6 iz leta 1836 je v svojem 3. členu določal, da morajo zemljiški gospodje zagotoviti podložnikom zadostno površino pašnikov, primernih za pašo. i Razmejitev pašnikov med zemljiškim gospoi dom in podlofniki so morale nadzorovati iupanije oziroma vladni svet, da nobena stran | ne bi bila oškodovana. Blagorodni gospod prvi podžupan, milostljivi gospod, naš zaščitnik! I Naš prevzvišeni gospod, knez Esterházy, i se je odločil na več mestih, tako tudi pri | nas, razmejiti pašnike. To je zelo zakonito, in po naši veri bo to pomagalo k | našemu boljšemu življenju, zato je to za | nas zelo zaželeno. Ali s trdnim prepričaI njem tega ne moremo trditi; slišali smo j namreč, da hoče spoštovano dolnjelen\ davsko gospostvo naš pašnik združiti s 333
