Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 871-1849
harmada használta ilyen rend szerint a határát. A három részre osztott szántóföldön külön nyomást képezett az őszi és a tavaszi gabona, illetve a bevetetlenül hagyott ugar. A Nyugat-Dunántúl sűrűn lakott vidékein, Sopron, Vas és Zala megyékben, valamint a nagyobb mintagazdaságokban azonban már elterjedt a váltógazdaság, vagyis a vetésforgó használata. Itt nem hagytak ugart, a talajerő' optimális kihasználását a növények vetésének rögzített, négyéves ciklusban változó sorrendje biztosította, míg a tápanyag pótlásáról rendszeres trágyázással gondoskodtak. A vetésforgó bevezetésének nélkülözhetetlen feltétele volt az istállózó állattartás, ez viszont megkövetelte a takarmánynövények, különösen a lóhere és a lucerna szélesebb körű termesztését. A kapásnövények elterjedése nem csupán az emberi táplálkozást gazdagította; azok egyúttal élelmiszeripari nyersanyagként is szolgáltak. A vetésforgó alkalmazása ilyen módon szinte a mezó'gazdaság egészét átalakította, és a korábbiaknál jóval kiegyensúlyozottabbá és változatosabbá tette az élelmiszertermelést. A „Muravidék" uradalmai az 1840-es években már szintén alkalmazták ezt a technológiát, a rendszer azonban még nem működött tökéletesen, mert nem tartották be pontosan a vetésforgó szabályait. Muravidékről. Ritka szerencsével betakart 497 kalásznövényeinkből tett próba cséplések után ítélve, jól esik lelkemnek, ellenére a szomszéd Veszprém megyei tudósítások [nak] és híreknek, folyó évi termésünk felett azon kedvező nyilatkozatot tenni, miszerint az, ha tökéletesen nem felelt is meg azon vérmes reményeknek, melyet múlt őszi buja kinézése után várni jogosítva valánk, mégis mind szemre, mind szalmára nézve a középszerűnél jobb volt; különösen a búza tökéletesen kielégítő termést nyújÉrtsd: betakarított. polja obdelovalo po tem sistemu. Na njivi, razdeljeni na tri dele, sta predstavljala poseben del jesensko in spomladansko žito oziro\ ma ledina, ki je ostala neposejana. V gosto j poseljenih območjih Zahodnega Prekdonav\ ja, v županijah Sopron, Vas (Železna župa\ nija) in Zala ter v večjih vzorčnih gospo\ darstvih se je že razširilo pravo kolobarjenje. j Pri tem načinu kmetovanja niso več puščali | ledine. Optimalno izkoriščenost zemlje je zaI gotavljal vrstni red sejanja rastlin v štiriletnih ciklusih, za dodajanje hranilnih snovi pa so poskrbeli z rednim gnojenjem. Nepogrešljivi pogoj kolobarjenja je bila hlevska iivi\ noreja, kar pa je zahtevalo obsežnejše pride\ lovanje krmnih rastlin, predvsem detelje in I lucerne. Obsežnejše pridelovanje okopavin i ni obogatilo samo človeške prehrane; prideli ki so hkrati predstavljali tudi surovine za \ prehransko industrijo. Tako je uporaba kolobarjenja pravzaprav preoblikovala celotno kmetijstvo in prispevala k veliko bolj uravj noteženi in pestri proizvodnji živil. Tudi gosj postva »Prekmurja« so v letih okrog 1840 j že kmetovala po tej tehnologiji, vendar sis! tem še ni bil popoln, ker niso natančno spoštovali pravil kolobarjenja. Iz Prekmurja. Sodeč po poskusih mlačev naših klasnih rastlin, ki smo jih z redko srečo pospravili, 497 prija moji duši, da v nasprotju s poročili in vestmi iz sosedne Županije Veszprém, lahko dam ugodno izjavo o našem pridelku v tekočem letu, S ki čeprav ni popolnoma ustrezal našim j ognjevitim upanjem, do katere smo po I bujnem izgledu pretekle jeseni bili upra| vičeni pričakovati, pa vseeno je bila tako j glede zrnja kakor tudi slame boljša od j povprečja; posebno pšenica je dala po\ polnoma zadovoljiv pridelek. Rž, ki ga je | 497 Spravili. 330
