Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 871-1849
tott. A rozs virágzása alatti szeles esőzések s a május eleji hóharmatok, meg a rajta erőt vett kaszanyűg-babó (vicia cracia) 498 által sújtatva, nem annyira sikerült, bár a tavalyihoz hasonlítva az ellen sincs okunk panaszkodni; az árpa, valamint a zab is jól fizetett. Tarlóink már nagyobb részt felszántvák, és hajdina, köles és kerékrépával bevetvék, mert közbenvetóleg szólva: vidékünkön az adózók is, kénytetve a szükség, ezen mindenre híven oktató mester által a föld folytonos használatát a szokásos három nyomású gazdaságnak elibe tenni rég megtanulták, miért is tiszta ugart látni ritkaság. Vetés-forgásukban azonban semmi rendszerhez nem ragaszkodnak, csak mint szeszélyük hozza; az értelmesbek, mint a körülmények engedik, irányozzák vetéseiket. Legáltalánosb azon mód, miszerint első évben kukorica, burgonya, zabos bükköny vagy köles termesztetik; ezt követi 2. évben a búza, sokszor a 3. évben ismételvén; a 3., illetőleg 4. évben rozs, s tarlójában hajdina, köles, répa másodterményképp; a 4., vagy ha búza kétszer vettetett egymás után, 5. évben pedig zab, mit ismét trágyázás követ, sokszor a rozs is ismételtetvén. Fő hibája tehát vetésforgásuknak a túlzólag űzött kalásznövények termesztésében rejlik, mi egyik fő oka a dudvák elszaporodásánakis. [...] Kukorica, köles, burgonya s hajdinára nézve időjárásunk a lehető legkedvezőbb levén, ha csak valamely nem várt szerencsétlenség reményeinket meg nem hiúsítja, azokból legjobb termést reményihetünk; mint szinte az igen kedvezőnek mutatkozó [...] szőleKártevő rovar. prizadelo veliko dežja med cvetenjem in slana v začetku maja, pa Žižki (vicia cracia), 493 se ni tako zelo posrečila, akoprav se v primerjavi z lanskoletnim nimamo kaj pritoževati; tudi ječmen in oves sta dobro obrodila. Stmišče je večinoma že zorano in posejano z ajdo, prosom in repo, ker mi| mogrede povedano: v naši pokrajini so j tudi davkoplačevalci, prisiljeni od nuje, \ ki je dober mojster za učenje, redno I uporabljajo zemljo po običajnem, že j davno naučenem, triletnem kolobarjenju, zato je čisto ledino videti redkost. Pri kolobarjenju pa se ne držijo nobenega sistema, samo kakor se jim zljubi; razumnejši, kakor dovolijo okoliščine, usmerjajo svoja sejanja. Najobičajnejši je I tisti način, po katerem pridelujejo prvo leto koruzo, krompir, ovseno grašico ali proso; temu sledi v 2. letu pšenica, dostikrat se v 3. letu ponovi; a v 3. oziroma v 4. letu rž, v njegovem stmišču pa sejejo ajdo, proso, repo kot drugi pridelek; v 4., ali pa če se je pšenica dvak\ rat sejala drug za drugim, v 5. letu oves, I čemur spet sledi gnojenje, dostikrat je i ponovljena tudi rž. Glavna napaka našega kolobarjenja se torej skriva v pretiI ranem sejanju klasnih rastlin, in to je eden glavnih razlogov tudi za razširitev i plevela, f ...] Glede koruze, prosa, krompirja in I ajde je naše podnebje najugodnejše, edi| no če se upanje zaradi kakšne nesreče t ne izjalovi, iz teh poljščin lahko pričakuI jemo najboljši pridelek; kakor tudi iz vi\ nogradov, ki so zelo obetavni [...]. Sej na, posebno na travnikih v prahi 499 je v 4 Žuželka, škodljivec. 331
