Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
Bevezető
a kifejezetten etnikai tartalmú „Slovenska krajina" (Szlovén vidék) kifejezést, amelynek első ismert említése Lülik kéziratos tankönyvében fodul elő - „Szlovenszka Kraina", azaz „Tótsági Járás" formában 1833-ban. A magyarországi szlovénekről szóló, 1828-ban megjelent tudományos értekezésében Kossics József élt először a „Vendek-Vidéke" kifejezéssel. A „Vendvidék" tájnév azonban csupán a 70 évvel későbbi magyarosítási mozgalom következtében, a „Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület" 1897-ben történt megalapítását követően, a 20. század első évtizedeiben terjedt el. A Vendvidék az egyesület alapszabálya szerint Vas megye Szentgotthárdi és Muraszombati járásának, valamint Zala megye Alsólendvai járásának szlovének (vendek) lakta egész területét felölelte. A trianoni békeszerződést követően, 1920 után beszűkült, illetve megváltozott a szó jelentése, mivel attól kezdve a Jugoszláviához került területet már nem, csupán a továbbra is Magyarországon maradt, Szentgotthárd környéki szlovén anyanyelvű falvak összességét nevezték Vendvidéknek. A nép- és tájnevek értelmezése után könyvünk tartalmára visszatérve: az első két kötetben közreadott források eredeti nyelve a legkorábbi írásos emlékektől a 16. század derekáig kizárólag latin. Az első latin nyelvű forrás a salzburgi érsek 871 körüli vitairata, a második az almádi kolostor 1121. évi alapítólevele, míg a harmadik egy 1192. évi oklevél, amely Hahót lovag lendvai birtokvásárlásáról tudósít. Az első magyar nyelvű szöveg 1558-ból való: Alsólendvai mezőváros rendtartása és árszabása. 1643-ból származnak a legkorábbi szlovén nyelvű dokumentumok, az úgynevezett martyánci egyezség és az ugyanod začetka 20. stoletja uporabljali splošno izraz »Slovenska krajina« (Slovenska pokrajina) z izrazito etnično vsebino, prvič se ome1 nja v Lülikovem rokopisnem učbeniku - kot I »Szlovenszka Kraina«, oziroma „Tótsági Já| rás -leta 1833. V znanstveni razpravi o Slovencih na j Madžarskem, objavljeni leta 1828, je József Kossts prvič uporabil izraz Pokrajina Vendov (»Vendek-Vidéke«). Krajevno ime »Vendvidék« (Vendska krajina) pa se je razširilo sedemde\ set let kasneje, v prvih desetletjih 20. stoletja j kot posledica kasnejšega madžarizacijskega j gibanja, po ustanovitvi »Madžarskega prosj vetnega društva Vendske pokrajine« (»Vend\ vidéki Magyar Közművelődési Egyesület«) lej ta 1897. Vendska krajina je zajemala celotno i območje monoštrskega in murskosoboškega \ okraja v Železni zupaniji in dolnjelendavskega \ okraja v Žalski zupaniji, kjer so živeli Slovenci (»Vendi«). Po trianonski mirovni pogodbi leta 1920, se je pomen besede zožil oziroma j spremenil, kajti od takrat naprej pokrajine, ki j je pripadla Jugoslaviji, niso več imenovali s j tem nazivom, pač pa so imenovali Vendska krajina le vasi v okolici Monoštra, ki so še naprej ostala na Madžarskem in kjer živijo prebivalci s slovenskim maternim jezikom. Po razlagi narodnih in krajevnih imen se vrnimo na vsebino naše knjige: izvirni jezik objavljenih virov v prvih dveh knjigah je od i najzgodnejših zapisov do sredine 16. stoletja izključno latinski. Prvi, v latinskem jeziku j zapisani vir, je polemični spis salzburške ! nadškofije iz obdobja okoli leta 871, drugi je j ustanovna listina samostana Almád leta ! 1121, medtem ko je tretji zapis listina iz leta j 1192, ki govori o tem, kako je vitez Hahót kupil lendavsko posestvo. Prvo besedilo v j madžarskem jeziku izvira iz leta 1558: »Predpisi in ceniki mesta oz- trga Dolnja Lenda| va«. Iz leta 1643 izvirajo najzgodnejši doj kumenti, napisani v slovenskem jeziku, bese28
