Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
Bevezető
velekben. A Belmura a 13-15. században vegyesen jelölt birtokot, körzetet és civitast vagy oppidumot; a 15. század végéig elsősorban Muraszombat város neve volt. A Belmura elnevezést az egyházigazgatásban is ismerték a 14-15. században: 1331-ben említették a belmurai főesperest, később pedig a Belmura dézsmakerületet {districtus Belmura). A terület etnikai viszonyaira utaló legkorábbi elnevezés, a „Tótság" a 1617. században alakult ki. Spontán helynévadás eredményeként keletkezett, a környező magyarok adták a szomszédságukban élő, szláv nyelvet beszélő lakosság falvait magában foglaló területnek. A Tótság - köznapi értelemben - azt a Mura és Rába folyó közötti, Vas megyéhez tartozó területet jelölte a 17. századtól a 19. század végéig, ahol a szlovén (akkori szóhasználattal: tót) nyelvű lakosság élt. A Tótság ugyanakkor az egyházigazgatás és nemesi vármegye szervezeti egysége (kerülete, illetve járása) is volt egyben; ezek határai azonban szinte folyamatosan változtak, és nem mindig estek egybe a nyelvi, etnikai határokkal. A Tótság tájnév első ismert előfordulása a könyvünkben is olvasható, 1617. évi tanúvallomás, amely szerint „az Tótságrul kereszttel jöttek be Szentgotthárdra". Forrásgyűjteményünk 18. századi irataiban - 1704 és 1782 között - általános volt a „Tótság" használata mind a világi köznyelvben, mind pedig a római katolikus és evangélikus egyház körében; 1849 előtt Vas megye hat járásának egyikét Tótsági járásnak nevezték. A szlovén Prekmurje, azaz Murántúl elnevezés eredete visszavezethető ugyan a 17-18. századi latin nyelvű egyházi forrásokig, e névvel azonban eredetileg nem a Muravidék mai területét jelölték. Zala megye délnyugati, bekcsényi főesperességnek j imela različen pomen: okrožje in civitas ali I oppidum; do konca 15. stoletja je bilo v prvi vrsti ime za mesto Mursko Soboto. Naziv Belmura so v obdobju 14-15. stoletja poznali tudi v cerkveni upravi: leta 1331 so omenjali belmurskega naddekana, kasneje pa okrožje za cerkveno desetino Belmura {districtus Belmura) . Najzgodnejše poimenovanje območja, ki kaže na etnične razmere, »Tótság« (Sloj venska krajina), izvira iz 16. in 17. stoletja. j Nastalo je iz spontanega poimenovanja kraj ja, s katerim so Madžari označevali območj je, ki je zajemalo vasi v njihovi soseščini, kjer j so govorili slovanski jezik. Z nazivom »Tótság« so - v pogovornem jeziku -od 17. do j konca 19. stoletja imenovali območje med l reko Muro in Rabo, ki je spadalo k Železni Županiji, kjer so živeli slovensko (po takratnem poimenovanju: Tót) govoreči prebivalci. »Tótság« je bila hkrati tudi organizacijska enota cerkvene uprave in plemiške Županije (okrožje oziroma okraj); meje leteh pa so se nenehno spreminjale in niso vedno sovpadale z jezikovnimi in etničnimi mejami. Prvi znani zapis krajevnega imena »Tótság« je naveden tudi v naši knjigi, in sicer pričevanje iz leta 1617, po katerem »so iz Tótsága s križem prišli v Monošter«. Kot kaže naša zbirka virov je bila uporaba imena »Tótság« v dokumentih iz 18. stoletja - med 1704 in 1 782 - v splošni rabi tako v j posvetnem pogovornem jeziku kakor tudi v [ rimskokatoliških in evangeličanskih cerkvenih | krogih; pred letom 1849 so eno izmed šestih ( okrajev Železne županije imenovali »Tótság«. Izvor imena za slovensko Prekmurje najdemo v latinskih cerkvenih virih iz 1 7. in 1 8. stoletja, s tem nazivom pa prvotno niso označevali sedanjega območja Prekmurja. Jugozahodni del Žalske županije, imenovane bekcsényska naddekanija, je pred ustanovit26
