Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
Bevezető
dus" lakosokat, forrásgyűjteményünk hivatalos iratai között pedig először 1862ben nevezték vendnek Vas megye szlovén nemzetiségű lakosait. Magyar nyelvű forrásaink 1867 és 1920 között szinte kizárólag a vend népnévvel jelölték a szlovén etnikumot; a hivatali és a köznyelv mind Vas, mind pedig Zala megyében egyöntetűen ezt a szót használta. Az eredetileg a „szlovén" általános magyar szinonimájaként használt, és a nemzeti öntudat erősítését szolgáló, büszkén vállalt „vend" népnév jelentése az Osztrák-Magyar Monarchia időszakának magyarosító politikája hatására deformálódott, átalakult. Ekkor a magyar hivatalos hatóságok az ausztriai szlovénektől való megkülönböztetésül - mintegy feltételezett etnikai különbözőségükre is utalva - tudatosan nevezték vendeknek a magyarországi szlovéneket. A 19. század végének és a 20. század első felének magyar nacionalista álláspontja az ausztriai és a magyarországi szlovének nyelvének (valójában csak nyelvjárásbeli) eltérései alapján tagadni próbálta, hogy a magyarországi vendek része lennének az egységes szlovén nemzetnek. Az anyanemzettől elválasztó vend népnév ennek következtében vált a szlovénség körében megbélyegzéssé, ellenszenvessé. A Mura folyó bal partján elterülő, egykor a történelmi Magyarországhoz tartozó terület egészének 1920 előtt nem volt, és - mivel semmilyen tekintetben nem képezett elkülönülő egységet - nem is lehetett saját földrajzi neve. A Muravidék északnyugati, kifejezetten Muraszombat környéki területének legkorábbi helyneve „Belmura" volt, jelentése: Belső Mura. A latin nyelvű változat (interior Mura) első ízben 1234-ben, a Belmura név pedig 1265-ben fordult elő az oklekumenti naše zbirke virov pa so prebivalce slovenske narodnosti v Železni županiji leta 1862 imenovali za »Vende«. Madžarski je\ zikovni viri so slovensko etnijo v letih med 1867 in 1920 označevali izključno z imeI nom »Vend«; v uradnem in pogovornem jeziku so zanje uporabljali to besedo tako v i Železni kakor tudi Žalski županiji. Pomen s ponosom sprejetega imena j »Vend«, ki se je prvotno uporabljal kot i splošni madžarski sinonim za Slovence, je \ bil namenjen krepitvi narodne zavesti in se J je pod vplivom madžarizacijske politike iz ! obdobja Avstro-Ogrske monarhije deformi\ ral in se preoblikoval. Takrat so madžarski i uradni organi zavestno imenovali Slovence \ na Madžarskem za »Vende«, da bi jih razli\ kovali od avstrijskih Slovencev, in se hkrati I sklicevali na njihovo predpostavljam) etnič\ no različnost. Stališče madžarskega nacionalizma v prvi polovici 20. stoletja je na podlagi jezikovnih (v bistvu samo narečnih) razlik med Slovenci v Avstriji in Slovenci na Madžarskem poskusilo zanikati, da bi bili Vendi na Madžarskem del enotnega slovenskega naroda. Naziv »Vend« za Slovenj ce, ki jih je ločeval od matičnega naroda, je \ postal za Slovence neke vrste ožigosanje in j nepriljubljen izrazObmočje na levi strani reke Mure, ki \ je nekoč spadalo k Ogrski, pred letom 1 920 j ni imelo svojega lastnega geografskega ime\ na, saj v nobenem pomenu ni predstavljalo j posebne, ločene enote. Najzgodnejše ime ob1 močja na severozahodnem delu današnjega j Prekmurja, v neposredni okolici Murske SoI bote, je bilo »Belmura«, kar pomeni: notranja Mura. Latinska varianta (interior Mu| ra), se je prvič pojavila v dokumentih leta 1234, naziv Belmura pa v dokumentih iz j leta 1265. Belmura je od 13. do 15. stoletja 25
