Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

Bevezető

környéki szlovéneket. A muravidéki származású egyházi értelmiség egyik jeles tagja, Küzmics Miklós 1795. évi versében a „tótság"-ot a „szlovénség" szinonimájaként használta, és Bitnitz Lajos is „A Vas és Zala vármegyei tótokról" címmel adta közre a magyarországi szlovénekről szóló értekezését 1819-ben. Néhány évtizeddel később, a 19. század derekán már kifejezetten a szlovákok neve volt a tót. A század végére a muravidéki hivatalos iratokból eltűnt ez a kifejezés, a beszélt köznyelvben azonban még a 20. század elején is használták népnévként. A tótnál szűkebb értelemben, kifejezetten a magyarországi szlovének, közülük is elsó'sorban a protestánsok megkülönböztetésére használták a 17-19. században a bömhéc népnevet. Családnévként már 1598-ban ismert Muravidéken (a muraszombati urbárium szerint Buzinc faluban él Petrus Bomhecz jobbágy), a 17. század végén pedig a szlovén parókiákat jelölő általánosan használt kifejezés volt a „bomhecziana". Könyvünk forrásai - hivatalos levelek - 1732-ben és 1782-ben kifejezetten a muravidéki szlovén protestánsok nyelvét nevezték „bomhéc"-nek. Ezt az elnevezést örökítette meg 1780-ban Ráth Mátyás (a Tótságot nagyobb részben „bömhécek" lakják), és 1819-ben Bitnitz Lajos, aki szerint magyar szomszédjaik nevezték „bömhéceknek" a határszéleken lakó szlovéneket. Bár ez a népnév a 19. században lassanként lekicsinylővé vált (Vas megyei tájszóként feneketlen gyomrot, hasat jelentett), és kikopott a használatból, a Vas megyei magyar köznyelv elvétve még az 1890-es években is tótoknak vagy bömhéceknek nevezte a szlovéneket. A latinos (humanista) műveltségű rétegek írásaiban - valószínűleg a német okolice Gornje Lendave. Eden priznanih članov prekmurske cerkvene inteligence Miklós Küzmics je v svoji pesmi iz leta 1

795 uporabljal besedo »tótság" kot sinonim za »sloi venstvo«, in tudi Lajos Bitnitz je svojo razpravo o Slovencih na Madžarskem leta 1819 objavil pod naslovom »A Vas és Zala vármegyei tótokról" (»O Tótih v Železni in Žalski županiji«). Nekaj desetletij pozneje, sredi 19. stoletja, je bil naziv »Tót« izrazito ime za Slovake. Ob koncu stoletja je ta izraz izginil iz prekmurskih uradnih listin, vendar so ga v pogovornem jeziku uporabljali kot ime za ljudstvo še v začetku 20. stoletja. Ožji pomen od izraza »Tót«, s katerim so označevali ljudstvo oz- skupnost, ima izraz »Bömhéc«, ki so ga v 17-19. stoletju uporabljali izključno za Slovence na Madžarskem, predvsem za protestante. V Prekmurju je bilo ime Bömhéc znano kot družinsko ime (po murskosoboškem urbarju je v vasi Buzinc živel podložnih Petrus Bomhecz), ob koncu 17. stoletja pa je bil splošno znan naziv »bomhecziana«, s katerim so označevali slovenska župnišča. Viri v naši knjigi - uradne listine - so leta 1732 in 1782 z nazivom »bömhéc" izrecno označevali jezik slovenskih protestantov z območja današnjega Prekmurja. To poimenovanje je uporabljal leta 1

780 Mátyás Ráth (... v »Tótság-u« živijo večinoma »Bömhéci«) leta 1819 pa Lajos Bitnitz, j ki je trdil, da so kot sosede Madžarov, z naI zivom »Bömhéc« imenovali tiste Slovence, ki j so živeli na obrobnih mejnih predelih. Čeprav je postalo to ime v 19. stoletju sčasoma ponižujoče (v narečju, ki so ga govorili v Železni Županiji, je pomenilo želodec, trebuh brez dna) in se je umaknilo iz uporabe, je pogo[ vomi madžarski jezik v Železni županiji tu in i tam tudi še okrog 1890 imenoval Slovence »Tót« ali »Bömhéc«. V zapisih ljudi z latinsko (humanistično) omikanostjo - verjetno pod vplivom 23