Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

Guetman (1686), a Kercsmár (1690) és a Temlin (1687) család címerszerzése. A címereslevelet korábban sem kizá­rólag vitézségért, katonai szolgálatért ado­mányozták, az évszázad végére pedig egyre inkább az lett a jellemző, hogy a földesúr­nak nyújtott pénzkölcsön, vagy a felszaba­dításért kifizetett pénzösszeg tette lehetővé a jobbágy megnemesítését. A felszabadító levél birtokában elhárultak az akadályok a társadalmi felemelkedés elől. A felsőlendvai Várossy, másként Lansck János a felszabadítás után elnyer­te a díszes armálist, és ettől kezdve utó­daikkal együtt a Tótság viszonylag népes kisnemesi rétegéhez számíthatták magukat. pridobile družine Farkas (1690), Guetman (1686), Kercsmár (1690) in Temlin (1687). Armalesov tudi prej niso podeljevali Zgolj za viteštvo in vojaške služnosti, proti koncu stoletja je postalo čedaljerJoolj običaj­no, da je denarno posojilo zemljiškim gospo­dom ali denarni znesek, plačan za osvobodi­tev, omogočal poplemenitenje podložništva. Če je imel kdo v lasti armales, ni bilo ovir za vzpon v družbi Družina gomjelendavskega Jánosa Vá­rossyja, drugače Lanseka, si je po osvoboditvi pridobila častni armales. Od takrat naprej se je skupaj s svojimi potomci prištevala med razmeroma številčni sloj malih plemičev v Slovenski krajini. r$%r* Mi, Ipolykéri gróf Kéry Ferenc, [...] és gróf Széchy Julianna asszony, fölvévén legelsőbben is terheket mindennemű atyánkfiainak, successorinknak és lega­tariusinknak, 116 adjuk emlékezetül mindeneknek, és valljuk ez levelünk­nek rendiben, hogy mi méltó respec­tusban vévén sok böcsületes embersé­ges emberek fölsőlindvai városunkban, Vas vármegyében levőben lakozó Vá­rossy János örökös jobbágyunk mellett való instantiájokat 117 és törekedéseket, magának pedig jövendőbeli hozzánk hűségét, melyhez képest említett job­bágyunkat magát, lett és leendő útrius­que sexus megmaradékait, 118 az job­bágykötelességbül mai nap fölszabadí­tottuk és libertáltuk, nem értvén en­nek utána sem mi, sem az mi successo­rink és megmaradékink semminemű jussunkat és közünket hozzája, szabad akaratjára hagyván armálissának meg­yii, grof Ferenc Ipolykéri, [...] in grofi­ca gospa Julianna, ki najprej jemljemo na sebe bremena vseh naših prednikov, successorjev in legatariušev 1 lb in polaga­mo v spomin in s tem pismom potrjuje­mo, da jemljemo v dostojni rešpekt v na­šem gornjelindavskem kraju, kjer je dos­ti pošteno živečih ljudi, instando 117 in prizadevanje našega dednega Jjodložnika Jánosa Várossyja, živečega v Železni žu­paniji, on pa jemlje na sebe dolžnost bo­doče zvestobe do nas; zato smo imeno­vanega podložnika in njegove bodoče ut­riusque sexus potomce 118 z današnjim dnem osvobodili in libertirali podložniš­kih dolžnosti, in ne zahtevamo niti mi niti naši successoriusi in potomci ni­kakršne dediščine ali drugo, ravno tako jim pustimo svobodno voljo, da si prido­bijo armales, pri tem ne bomo contra­riusi" 9 in nato lahko živi absque omni impedimento et contradictione nostra; 120 Kérvényüket. Mindkét nemű utódait. 116 Ded icev. Prošnjo. Dediče po obeh spolih. 179

Next

/
Oldalképek
Tartalom