Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

nak és örökösüknek, örök időkre ado­mányozzuk és elismerjük a fenti ado­mányokat és kedvezményeket. Az ok­iratot a mi hűséges, szeretett és tiszte­letreméltó Kutasi Jánosunk, választott püspök, udvari kancellár készítette, Prágában, 1596. augusztus 29-én [...]. Forrás: PmMS Inv. št. 955. Irodalom: Balogh, 1901. 222-223. p. fu izaurijskem, našem dvornem maršalu in načelniku dvome pisarne v našem kraljevskem gradu v Pragi 29. avgusta 1596. leta, v 17. letu rimske vlade i...J­Vir: PmMS Inv. št. 955. 955. Literatura: Balogh, 1901. 222-223. p. 36. 1599-1629. BÁNFFY KRISTÓF MAGYAR NYELVŰ NAPLÓJEGYZETEI A magyar nyelvű írásbeliség elterjedése Az a folyamat, amely a hazai írásbeliség elmagyarosodását hozta magával, a közép­kor utolsó századában indult el. A 16. szá­zadra ugyan még legnagyobbrészt a szóbeli érintkezés a jellemző, de e korban már rendelkezünk a latin és magyar nyelvű források oly nagy bőségével, hogy joggal feltételezhetjük, az írott szó nemcsak az előkelők kiváltsága volt. A hazai írástudó réteg nagy része nem járt külföldi egyetemre, tudását itt­hon szerezte városi vagy hiteleshelyi is­kolában; ők a latin szóval litteratusnak nevezett deákok. Nem azonosak az író­deákokkal, funkciójuk ennél szerteága­zóbb. Belőlük került ki a világi értelmi­ség, az oktatás, jogszolgáltatás, közigazga­tás stb. nagyszámú résztvevője. A deákok, a hazai nevelésű polgári értelmiség első képviselői már a 16. szá­zad elején feltűnnek Zalában is. A jog­szolgáltatás területén a litteratusok a bir­tokbaiktató oklevelekben fordultak elő. 1599-1629 ZAPISKI IZ DNEVNIKA KRIŠTOFA BÁNFFYJA, NAPISANI V MADŽARSKEM JEZIKU Širitev madžarske pismenosti Proces, ki je s seboj prinesel pomadžarjenje domače pismenosti, se je začel v zadnjem stoletju srednjega veka. Za 16. stoletje je si­cer večinoma Še značilna ustna komunikaci­ja, vendar v tem obdobju že srečujemo šte­vilna dela tako v latinskem kakor madžars­kem jeziku, zato upravičeno predpostavlja­mo, da pisana beseda ni bila zgolj privilegij imenitnežev. Velik del pismenega sloja prebivalstva se ni izobraževal na tujih univerzah, znanje so si pridobili doma, v mestnih šolah ali v šolah na verodostojnih mestih; to so bili neke vrste lite­rarni pisarji (»deák«), ki so se latinsko ime­novali literati. Ti literati pa niso bili identični Z običajnimi pisarji (»íródeák«), kajti njihova funkcija je bila veliko bolj razvejana. Iz njih je nastala posvetna inteligenca in bili so pri­sotni v šolstvu, pravosodju, javni upravi itd. Literati, prvi predstavniki civilne inteli­gence domače vzgoje, so se na začetku 16. stoletja pojavili tudi v pokrajini Zala. Na področju pravosodja so literati delovali pri vpisovanju posesti v uradne listine. Ta pro­116

Next

/
Oldalképek
Tartalom