Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Molnár András: Zala vármegye rendi ellenállása az 1820-as években
ket, hogy cselekedetük az 1687:4. tc-be ütközzön, amely hatályon kívül helyezte az Aranybulla ellenállási záradékát, és ezzel a nemesség ellenállási jogát. A közgyűlés azonban kitartott korábbi elhatározása mellett. Amadé látva, hogy a közgyűlés határozatát nem képes befolyásolni és megváltoztatni, az egyes megyei tisztviselőkhöz fordulva kívánt érvényt szerezni a királyi rendeleteknek. Erre viszont azt válaszolta a megye közgyűlése, hogy a tisztikar vele egy test, éppen azok a törvények vonatkoznak arra is, ezért a közgyűlés határozatától függetlenül nem is intézkedhet. A királyi biztos szerint a megyei tisztviselők önállóan kell, hogy eldöntsék, vajon engedelmeskednek-e, ezért feltette a kérdést: a közgyűlés meg akarja tiltani a tisztviselőknek az engedelmességet? A közgyűlés erre azt válaszolta, hogy ezt nem tehetik, de nem is akarják, úgyis tudják a tisztviselők, mi a kötelességük. Amadé ezek után ráparancsolt az alispánokra, a fő- és alszolgabírókra, valamint az esküdtekre, hogy egyenként jelentsék ki és mondják jegyzőkönyvbe, hogy hajlandók-e végrehajtani az újoncozásra vonatkozó királyi rendeleteket. Erre a megye fő- és alszolgabírói, valamint esküdtjei a betegség miatt hiányzó egyik alszolgabíró, valamint két távollévő esküdt kivételével valamennyien, számszerint összesen harminchármán felálltak, és egyenként csatlakoztak Hertelendy György első, és Dómján József másodalispán nyilatkozatához, hogy hivatalukról inkább lemondanak, semmint eszközök legyenek a törvénytelen újoncozásban. A királyi biztos nem fogadta el lemondásukat, és azzal fenyegette meg őket, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesített másolatát fel fogja terjeszteni az uralkodóhoz. 26 Az újoncozás nyílt megtagadását követően hirdettette ki Amadé Antal gróf a megye 1822. október 15-ei feliratára adott november 17-ei királyi választ, amelyben az uralkodó utasította Zala megyét, hogy haladéktalanul teljesítse a hadiadó ezüstben történő beszedéséről kibocsátott augusztus 13-ai rendeletét. A főispáni helyettes hosszasan ecsetelte a rendelet méltányos voltát, a közgyűlés azonban válaszul felolvastatta az októberi megyei határozatot, és minden tekintetben helybenhagyta azt, majd a zalai rendek újabb feliratot intéztek az uralkodóhoz, amelyben már nem csupán a diéta összehívását és az adófizetés országgyűlés által történő rendezését, hanem a só árának, valamint a harmincad-vámok csökkentését, továbbá a magyar termékek exportjának megkönnyítését is kérték. 27 Válaszul Zala megye feliratára, az uralkodó 1822. december 28-án - Zala megyéhez címzett leiratában - utasítást adott Amadé Antal grófnak, mint királyi biztosnak, hogy minden további halasztás vagy vita nélkül hajtsa be az ezüstpénzben kivetett hadiadót. A királyi leirat egyszersmind kötelezte a megyét, hogy feltétlenül engedelmeskedjen a királyi biztosnak. 28 A leiratot Zala megye 1823. január 23-ai közgyűlésén olvasták fel. Ekkor Amadé maga is nyomatékosította, hogy miután az uralkodó „... minden további ez érdemben ZMLMkgy. jkv. 2256/1822.; Ferenczi, 1904. 69. p. ZMLMkgy.jkv. 2257/1822. ZMLMkgy. jkv. 2/1823. 392