Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Molnár András: Zala vármegye rendi ellenállása az 1820-as években
vés felgöngyölítése után vizsgálat indult a zalai alispán ellen is, bűnrészességét azonban nem tudták bizonyítani. Spissichnek jelentős szerepe volt abban is, hogy Zala megye 1797. április 12-ei közgyűlése, szembeszállva az uralkodó akaratával, megtagadta az Ausztriába betörő francia hadak ellen a nemesi felkelés kiállítását. Az alkotmányosság mellett kiálló főispán, Althan Mihály János gróf elnökletével tartott zalai közgyűlés merész hangú feliratban figyelmeztette az uralkodót, hogy a törvények értelmében csak az országgyűlés rendelheti el a nemesi felkelést. A király rövid időn belül leváltotta tisztségükről a felirat értelmi szerzőit, köztük Spissichet, az ellenszegülőket támogató főispánt pedig felmentette hivatali teendői alól. Részben ez volt az oka annak, hogy 1797. július 25-étől egészen 1835-ig főispáni helyettesek, adminisztrátorok kormányozták Zala megyét. 4 A megyei ellenállás megtorlása során minden alkotmányos érzelmű tisztviselőt eltávolítottak a tisztikarból, és 1797. május l-jén Sümeghy József táblabíró, söjtöri birtokos lett Zala megye másodalispánja, 1806. július 3-ától 1815. november 8-áig pedig első alispánja. A zalai hagyomány Sümeghyt tekintette az alkotmányos tisztikar feljelentőjének és árulójának, azt a Sümeghyt, aki azért forralt bosszút Spissichék ellen, mert, mint a „... volt szolgaság eszközét .. ." 5 , 1790-ben megfosztották főszolgabírói hivatalától. Sümeghy alispánsága idején Zala vármegye maradéktalanul igyekezett kiszolgálni a bécsi udvar érdekeit. 1807-ben megyéje országgyűlési követeként Sümeghy - udvarhűségét bizonyítandó - állítólag még azt is felajánlotta a pozsonyi diétán, hogy egyedül Zala megye ki fogja állítani az uralkodó által kért 20.000 újoncot. 6 A Sümeghy által vezetett zalai aulikusok táborát tovább erősítette, hogy 1809. január 29-én Amadé Antal gróf lett a megye főispáni helyettese. Amadé 1760. november 25-én született a Pozsony megyei Bősön. 1790-ben még az alkotmányos ellenzéket támogatta Nyitra megyében, később azonban az udvar szolgálatába lépett. Előbb a királyi, majd a hétszemélyes tábla ülnökévé, cs. kir. kamarássá és valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki a Veszprém megyei marcaltői uradalom birtokosát. Amadé közben elnyerte a Lipót-rend középkeresztjét, a Szent István-rendet, azután 1822-ben a ZML Zala vármegye nemesi köz- és kisgyűlésének iratai. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek (továbbiakban: Mkgy. jkv.) 1797. augusztus 28. 1. sz.; Vörös htván: Adatok a zalai jakobinusok történetéhez. In: A nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi emlékkönyve, 1919-1969. Szerk. H. Kerecsényi Edit. Nagykanizsa, 1972. 303-318. p.; Olvasókönyv Zala megye történetéhez. Szerk. Degré Alajos. Zalaegerszeg, 1961. 67-68. p.; Zala megye történelmi olvasókönyve. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 1996. (továbbiakban: Molnár, 1996.) 153-155. p.; Molnár András: Zala megye közigazgatása, 17901849. In: Zala megye archontológiája, 1138-2000. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. (továbbiakban: Molnár, 2000.) 74. p. (Zalai Gyűjtemény; 50.); Zalai életrajzi kislexikon. 2. jav. bó'v. kiad. Zalaegerszeg, 1997. (továbbiakban: ZEK) 181. p.; Degré Alajos: Zala megye reformkori követutasításai. = Levéltári Közlemények, 1974- 152-153. p.; Degré Alajos: Zala megye 1791. évi alkotmánytervezete. In: Jogtörténeti tanulmányok. Emlékkönyv Csizmadia Andor hetvenedik születésnapjára. Pécs, 1980. 103114. p. 5 ZML Séllyey Elek feljegyzése, 1825.; Molnár, 2001. 36. p. 6 Uo. 386
