Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Molnár András: Zala vármegye rendi ellenállása az 1820-as években
főlovászmesteri, később, 1830-ban pedig a fóajtónállói méltóságot. 7 Amadé - Séllyey feljegyzése szerint - „... ícevés valódi karaktere lévén, a tehetősebb nemesekkel kezet fogott, vélek barátkozott." 8 Látszólag mindenkivel barátságos volt, ám kihasználta az embereket. Igyekezett jó benyomást kelteni, ezért szövetkezve Sümeghyvel, mindig a többségnek próbált kedvezni. 9 1809-ben Zala megye is kiállította nemesi felkelőit Napóleon hadai ellen. A francia csapatok éppen csak érintették Zala megye északi szélét, a zalai inszurgensek 11 lovas- és gyalogezrede viszont derekasan küzdött, és mintegy 30 főnyi veszteséget szenvedett az 1809. június 14-én vívott, francia győzelemmel végződő győri csatában. 10 Helytállásáért a felkelés számos fiatal tisztje megyei hivataltba került az 1810. évi tisztújítás során, bár a fő tisztségeket továbbra is Sümeghy és lekötelezettjei töltötték be. „Zalának hazafiúi lelke" először 1813 körül, az uralkodói rendeletre történt „önkéntes" terménybeszolgáltatások kapcsán nyilvánult meg. 1815. november 8-án Szegedy Ferenc, „... a mély bélátású, egyenes szívű, de az általa jól esmért köznemességnek hízelkedni nem tudó Szegedy ..."" váltotta fel Sümeghyt az első alispáni székben. Szegedy Ferenc 1786. március 3-án született, apja, Szegedy Ignác királyi tanácsos Zala megyei, ötvösi birtokán. Egyik húgát, Rózát Kisfaludy Sándor költő vette el feleségül. Ferenc a pozsonyi jogakadémia elvégzése után, 1804- december 11-én Zala megye tiszteletbeli aljegyzője, majd 1806. június 9-én a szántói járás alszolgabírója lett. Alszolgabírói tisztségéről két évvel később, 1808. augusztus 8-án mondott le, amikor a vármegye táblabírájává nevezte ki a főispáni helyettes. 1809-ben a zalai nemesi felkelők lovasságának kapitánya volt, majd viszonylag fiatalon, 30. életévében választották első alispánná. 12 Amadé Antal életrajzi adatai: Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal, (továbbiakban: Nagy Iván) 1. köt. Pest, 1857. 28. p.; Szinnyei ]ózsef: Magyar írók élete és munkái. 1. köt. Bp., 1891. (továbbiakban: Szinnyey, 1891.) 139. hasáb; Pozsony vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp., é. n. 406. p. (Magyarország vármegyéi és városai); Kempekn Béla: Magyar nemes családok. 1. köt. Bp., 1911. 89. p.; Gróf Széchenyi István naplói. Szerk. Viszota Gyula. 2. köt. Bp., 1926. (továbbiakban: SZÍN) 243. p.; H. Szabó Lajos: A keszői vár és környéke. Pápa, 2000. 77. p.; Zalai adminisztrátori kinevezése: Molnár, 2000. 247., 376. p. Amadé 1835. január l-jén fó'ajtónálló mesterként hunyt el, és a marcaltői köztemetőben nyugszik. Jelenkor, 1835. j an. 7. 9. p. 8 ZML Séllyey Elek feljegyzése, 1825.; Molnár, 2001. 37. p. 9 Uo. Adatok Zala megye történetéhez. Szerk. Bátorfi Lajos, (továbbiakban: Bátorfi) 5. köt. Nagykanizsa, 1878. (továbbiakban: 5. köt.) 143-145. p.; R. Kiss István; Az utolsó nemesi felkelés. 1. köt. Bp., 1911. 191. p.; Veress D. Csaba: Napóleon hadai Magyarországon, 1809. Bp., 1987. 127-156. p.; Molnár, 1996. 158-160. p. 11 ZML Séllyey Elek feljegyzése, 1825.; Molnár, 2001. 37. p. ZML Mikrofilmtár. A gógánfai római katolikus plébánia keresztelési anyakönyve.; ZML Zala vármegye közgyűlésének iratai. Nemességi ügyek. Zala vármegye kétségtelen nemeseinek lajstroma, 1829. (továbbiakban: Nemesek lajstroma, 1829.) 96. p.; ZML Zala vármegye gyámi választmányának iratai. 1790 utáni gyámi iratok. Szegedy Ignác árváinak iratai.; ZML Mkgy. jkv. 1804. december 11. nr. 52., 1806. június 9. 408. p., 1808. augusztus 8. nr. 82/3.; ZML Séllyey család levéltára. 1. doboz. Személyi iratok. Verzeichnis der bey denen fünf Escadronen aus Szalader Comitats bewählten Offiziere. 1. p.; Bátorfi 5. köt. 161. p.; Nagy Iván 10. köt. Pest, 1863. 548. p. 387
