Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Harald Prickler: Egy úrbéri konfliktus a kőszegi uradalomban a 16. században

„a legjobb istállókból vagy földekről"

24 származó bor- és a gabonatized illeti meg, ellentétben a többi, a győri püspökséget megillető általános tizeddel, amelyet az urbárium összeírói egy meghatározott mértékben adtak meg, ami egy bizonytalan dolog, mivel egyszer többet, egyszer kevesebbet jelent, és a megelőző három évben a legtöbb faluban 3 asztagnál többet nem eredményezett. Az új urbáriumban Nagygencsnél két - a „Tschar" és az „Irdoban" nevű -, 20-20 napszámnyi területű erdő van feltüntetve, annak ellenére, hogy előbbi 80 napszámnál is nagyobb, utóbbi 100 napszám körüli kiterjedésű. Hogy miért közölt hibás adatot a falu a bizottsággal az erdők kiterjedését illetően, az Jurisics előtt ismeretlen volt, de ezzel kapcsolatban úgy foglaltak állást, hogy az urbáriumot ki kell igazítani. Ezen a két erdőn kívül még szóba került a „Nádtjurdi" vagy „Großwald" nevű terület, amely bucsui és bozsoki erdőkkel volt határos. Ez egy nagyobb részt állattartásra használt irtásföld volt, amely elegendő tűzifát tudna adni, ha az állattartók nem tették volna tönkre. Ezen erdő hozzávetőlegesen fél mérföld kiterjedésű. Jurisics kiigazításai miatt az érintett falvak - mindenek előtt Nagygencs - becsapva érezték magukat, és a kormányhoz panaszok sokaságával fordultak a nem éppen kedvelt zálogbirtokossal szemben. A következő pontokat kifogásolták: Jurisics a roboton kívül mindenkitől - ez azt jelenti, hogy minden egész telek után - 2 mérő búzát és zabot, valamint pénzben 2 rajnai ft-ot kért, azonkívül minden nyolcad

25 szőlőre, amelyek után már azelőtt kirótt, azaz hegyvámkent fizettetett 4 pint vagy 1 vödör mellett, további 5 schillinget szabott ki az ún. csapmérték

26 megfizetése fejében, valaAzaz a legtöbb gabonát biztosító Az itt használt szőlőterület-mérték, a nyolcad a régi akó (81,54 liter) nyolcad részeként magyarázható, amelyet hegyvámként kellet beszolgáltatni. Később Kőszegen és Rohoncon általánosan a „vödör" (kis akó) elnevezés terjedt el, amely 10,19 liternek felelt meg. A hegyvám beszedésénél a vödröt 4 pintre, azaz pintenként 2,55 literre, a borkimérésnél 5 pintre, azaz pintenként 2,038 literre osztották fel. Az osztrák boradó, azaz a „csapmérték" („Zapfenmaß") eredete - amelyet úgy a kőszegi, mint a Magyarország által Ausztriának elzálogosított és az Alsó-Ausztriai Kormány és Kamara igazgatása alatt álló többi uradalomban szedtek - a IV. Rudolf herceg által a 14. században bevezetett adóilletékre („Ungeld") vezethető vissza: az addig 32 pintet kitevő bécsi akót (58 liter), pintenként 1,812 literrel számolva, ezt követően 35 kisebb pintre (1,66 liter) osztották, amelyből hármat adóilletékként a földesúrnak le kellett adni, amely 8,57%-ot tett ki. A 16. században a boradót csaknem megduplázták, hiszen az akót 38 pintre, azaz pintenként 1,53 literre osztották fel, amelyből 6 pintet, azaz 15,79%-ot kellett beszolgáltatni. 1556-ban „a dupla csapmérték"-nek vagy „Taz"-nak is nevezett italadót - amelyet a sör és egyéb más, alkoholt tartalmazó italok után is beszedtek - 9 pintre emelték, azaz ettől az időtől a csapmérték - figyelemmel a 41 pintnyi bécsi akóra - 21,95% volt. Ez a magas érték sokáig változatlanul megmaradt, bár helyenként az ott szokásos egyéb mértékegységek és az adó beszedésénél alkalmazott eltérő „technikai" megoldások - az előírt mennyiség egy részének az elengedése - következtében kisebb eltérések keletkezhettek. Különösen az a körülmény vezetett az adó beszedési módjának helyenkénti eltéréséhez, hogy a kormány az adókat bérbe adta az országos rendek képviselőinek, akik azokat továbbadták bérbe egyéb földbirtokosoknak vagy másoknak. így történt ez a kőszegi uradalomban is, amelynek ifj. Jurisics Miklós volt a zálogbirtokosa, egyben haszonbérlője a csapmérték-adónak, amelyet sajátmaga részére szedett be. A szokásostól eltérően azonban Jurisics a fogyasztási adót nem a kimért ital után, hanem - úgymond második telekadóként a szokásos hegyvám mellett - a szőlőterületek nagysága után szabta ki, mely tény természetesen a szolgáltatások újítása ellen különösen érzékeny jobbágyok ellenállását váltotta ki. 87