Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Harald Prickler: Egy úrbéri konfliktus a kőszegi uradalomban a 16. században

mint azon szántók után, amelyek a jobbágyok vagy azok elődei által kiirtott területen feküdtek, holdanként egy 52 kévés kazlat követelt.

27 Ludad és Pöse bíráitól állítólag megvonta azon rétek és a szántók használatát, amelyeket azok, hivatali tevékenységük fejében, a régi szokás szerint bírhattak.

28 Hasonlóképpen, Doroszló községtói erdó't és halastavat vett el,

29 és emellett túlzottan megterhelte őket az uradalmi bor eladásának, valamint az uradalmi rétek megművelési kötelezettségével. A nagygencsiektől - azok állítása szerint - elvette a legelőt és az uradalmi földek megművelésénél egy eddig szokatlan robotkötelezettségre kényszerítette őket, amely miatt állataik tönkrementek és elpusztultak.

30 A jobbágyok elmondása szerint, kényszerítette őket, hogy azokat a szőlőkarókat, amelyeket ők saját szőlőik mellé raktak volna, az ő szőlőihez szállítsák. Korábban, amikor meghalt egy jobbágy, egyszeri illetékként 10 kr 2 pfenniget fizettek, ekkor azonban Jurisics „füstpénzeként a birtok valamennyi örökösétől kérte ezt az összeget. ' Ludad és Pöse községeket - a régi szokásoktól eltérően - egy új robottal, az uradalmi széna gyűjtésével terhelte meg, és egy jobbágyot - aki a községi erdőben fát vágott - igazságtalanul 20 mérő zab beszolgáltatásának kötelezettségével büntette meg, és emellett 9 jobbágyot elfogatott és bezáratott. Jurisics a kormánynál ellenvádakat fogalmazott meg jobbágyaival szemben, és arról panaszkodott, hogy azok nem engedelmesek, továbbá, hogy csoportosulásokat és gyűléseket tartanak ellene, valamint az őt megillető bért, a füstpénzt, a robotot, a széna beszállítását és egyéb földesúri követeléseket zendülésük óta nem teljesítik, illetve nem fizetik a régi szokás szerint. A szénafuvar és a borkimérés megtagadásával nagy kárt okoztak neki, a csapmértéket nem fizették meg, és a sorozáskor valamint a tizedik Szokás szerint az irtott szántók után a földesúrnak egy csekély pénzösszeget fizettek bérként, melynek összege évszázadokon keresztül változatlan maradt. A pénz idó'közben bekövetkező elértéktelenedése a jobbágyok csökkenő' megterheléséhez, de ugyanakkor a földesúr egyre csekélyebbé váló bevételéhez vezetett. Ez a földesurakat arra ösztönözte, hogy új irtásterületeket csak természetbeni szolgáltatás fejében - mint például az elvetett gabona holdankénti egy mérőjéért - adjanak használatba. Azonban a Jurisics által bevezetett beszolgáltatás - a holdanként 52 kévés kazal - felülmúlta a megszokott mértéket. Valamennyi községben szokásos volt, hogy a bírák hivatali tevékenységük fejében bizonyos ingatlanokat használhattak. Az ilyen ingatlanokat „Gerichtswiesen"-nek vagy „Gerichtsäcker"-nek nevezték. Az erdők és a halászhelyek használata tulajdonképpen a földesúri jogokhoz tartozott. Az erdőből épület- és tűzifát nyertek. Az erdőhasználati jogot rendszerint úgy szabályozták, hogy a földesúr saját használatára szigorúan őrzött uradalmi erdőket tartott fenn, amelyekben a jobbágyok nem vághattak fát. A falu lakosságának ezzel szemben más erdőterületeket engedett át használatra, miközben azonban a pazarlás és a fa más helyekre történő eladása szigorúan tiltott volt. Szokás szerint a falu lakosságának az évszázados háborítatlan erdőhasználatából néhány helyen saját községi erdők alakultak ki, amelyek vitathatatlanul a faluközösség tulajdonát képezték. Szigorúbban felügyeltek a földesurak a halászati jogaikra, amelyet csak a kisebb, jelentéktelenebb vizek esetében engedtek át a jobbágyoknak. Ugyanis a túlzott igénybevétel miatt. Érdekes az itt használt kifejezés, a „füstpénz" halálozási taksaként való említése. A füstpénzt vagy latinul „fumus"-t egyébként a „dica" (porta) szinonimájaként használták, amely a megye által beszedett országos adó volt. Ausztriában a dica (fumus) nem volt használatos, és az Ausztriának elzálogosított uradalmakban - így a kőszegiben is - a régi magyar országos adó földesúri szolgáltatásként maradt meg a köztudatban. Ebben az esetben azonban a jobbágyok fel is cserélhették az elnevezést. SS