Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kubinyi András: Rendelkeztek-e országrendiséggel a magyar királyi szabad városok a középkorban?

dók ugyan gyakran hívták meg a Hoftagokra, és az azokból a 15. századra kialakuló birodalmi gyűlésekre, ott azonban gyakorlatilag nem sok szerepük akadt, hacsak nem utólag „jóváhagyatták" velük a már meghozott határozatokat. A városi követek nem is nagyon igényelték ezt, hiszen nem akartak megbízóik nélkül dönteni. Csak fokozatosan, inkább a 15. század vége felé vonták be ó'ket jobban, viszont a gyűlésekre történő' meghívások információkat hoztak, és ez lehetőséget nyújtott számukra „ius decisivum" nélkül is a határozatok közvetett befolyásolására.

33 Még a 16. században sem volt szavazati joguk, és csak 1648-ban ismerte el a Birodalmi Gyűlés őket birodalmi rendnek. 4 Ennek ellenére általában rendnek tekinti őket a szakirodalom.

35 A német analógia ugyan nem cáfolja meg, de bizonyos mértékben mégis megkérdőjelezi Gerics nézetét. A következő érve az országrendiséggel szemben, hogy városaink nem vettek részt az adó megszavazásában. Igaz, ha jól értelmezem kiváló tudósunkat, 1987-ben az adó megajánlását - akár a koronázásokon való megjelenést - még nem tartotta lényegesnek, most viszont ezzel érvel. Ez szerintem is lényeges kérdés. Gericsnek abban tökéletesen igaza van, hogy a magyarországi városok adójának képviselőik általi megszavazására nincs adat. A királynak ugyanis földesúri jogon járt városaitól az egy összegben megállapított városonként eltérő rendes cenzus, de joga volt természetesen rendkívüli adót is kérni. Ebben az országgyűlésnek nem lehetett beleszólása. Az állami adót viszont portánként vetették ki, ami

r lehetett felségjogon járó kamara haszna és rendkívüli adó, amihez azonban szükség volt a rendek beleegyezésére. A királyi szabad városok ezen adók alól fel voltak mentve, így az országgyűlés nem is szavazhatott róla. Az más kérdés, hogy a nemesség szerette volna a városokat is portális adó fizetésére kényszeríteni, ez azonban alig néhány esetben sikerült, főként akkor, ha városi követek nem vettek részt az országgyűlésen. Az más kérdés, hogy a ritka ilyetén városellenes határozatokat általában nem hajtották végre.

36 így érthető, hogy miért nem kellett városi követeknek megszavazni országgyűlésen az adókat. Ezt azonban kétféleképp értelmezhetjük. Mivel az uralkodónak mint földesuruknak adóztak, ez alacsonyabb jogállásukat mutatja, így nehéz lenne őket a Fahlbusch, 1983. 205. p.; Isenmann, 1987. 118. p.; Engel, Evarnaria: Die deutsche Stade des Mittelalters. München, 1993. (továbbiakban: Engel, 1993.) 306-307. p. öestrtich, Gerhard: Verfassungsgeschichte vom Ende des Mittelalters bis zum Ende das Alten Reiches. Stuttgart, 1974. 59-60. p. (Gebhardt Handbuch der deutschen Geschichte; Bd. 11.); Moraw, Peter: Von offener Verfassung zu gestalteter Verdichtung. Das Reich im späten Mittelalter. 1250. bis 1490. Frankfurt am Main-Berlin, 1989. 108-109. p.; Eberhard, 1993. 492. p. Engel, Evamaria: Frühe ständische Aktivitäten des Städtebürgertums im Reich und in den Territorien bis zur Mitte des 14. Jahrhunderts. In: Töpfer, 1980. 14- p.: „Seit dem ausgellenden Mittelalter ist im deutschen Reich die Vertretung des Reichs- und Freien Städte auf den Reichstagen und der Anteil der landesherrliclien Städte an der ständisdien Bewegung in den deutschen Territorien unbestritten." Eberhard is a Birodalom középkori rendi fejlődését tárgyalva rendként foglalkozik a birodalmi városokkal. (Eberhard, 1993. 492. p.) Kubinyi, 1979. 15-19. p. 61