Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kubinyi András: Rendelkeztek-e országrendiséggel a magyar királyi szabad városok a középkorban?

rendek közé besorolni. 37 Ezzel szemben kiváltságosak voltak, és az egyik kiváltságuk pedig éppen az volt, hogy nem a jobbágyok módjára adóztatták őket. 38 így tehát itt sem tudunk egyértelműen állást foglalni. Az azonban, hogy Mátyás hívott össze városi adó­megajánló gyűléseket, mégis arra utal, hogy hajlandó lett volna a városok képviselőik általi adómegajánló jogát elismerni. Nem az uralkodón múlott, hogy a városi követek egyetlen egyszer sem szavazták meg az adót, és inkább az adó összegének városonként történő alkujához ragaszkodtak. 39 Ez pontosan megfelelt a német birodalmi városok el­járásának, akiknek képviselőik nem döntöttek a birodalmi gyűléseken, hanem a dön­tést a tanácsaik tartották fenn maguknak. 40 Abban is igaza van Gerics professzornak, hogy városaink helyi, partikuláris jo­gok alapján éltek, és nem volt olyan egységes joguk, mint a nemességnek. Voltak ter­mészetesen közös kiváltságaik, mint az említett adózási, vagy az, hogy polgáraik vérdíja a nemesekével volt egyenlő. 41 Az azonban kétségtelen, hogy az egyes városi kiváltságok között jelentős különbségek voltak. Csakhogy - leszámítva egyes városi jogcsaládokat ­ez mindenütt így volt Európában, még Angliában és Franciaországban is, ahol állítólag az egész királyságban nem akadt két azonos kiváltsággal rendelkező város. 42 Ez viszont megint azt jelenti, mint amit tudós barátom többi érvelésénél láttunk: nézetét egyér­telműen sem elvetni, sem elfogadni nem tudom. Gerics érveiből egy maradt: mint láttuk, 1987-ben a királyválasztásra, mint rendkívüli jelentőségű ünnepi gyűlésre való meghívást nem tartotta a rendi gyűlés lé­nyeges ismcrtetőjelének. Ez valóban döntő érv lehetne, hiszen a 15. század közepétől nem volt királyválasztás, ahova nem hívták volna meg városainkat. Ez akkor is meg­történt, ha előtte hosszú ideig mellőzték őket a diétákra történő meghívásoknál. 43 Tu­dós barátom a királyválasztó gyűlések rendi gyűlésként való cl nem fogadását a modern külföldi szakirodalom alapján tagadja. Az uralkodó megválasztásának kérdése azonban bonyolult ügy. A korábbi kö­zépkorban ez a legfontosabb alkotmánytörténeti jelenségnek számított, a király és a ne­messég dualizmusát a legjobban mutatja. Ez később visszaszorult a királyi méltóság erő­sebben jelentkező öröklésének következményeként, vagy a Birodalomban a választásra Holub utal arra, hogy a városi polgárságnak (helyesebben: a városoknak) kettős jogállása volt: egyrészt az or­szág részei és tagjai voltak, (mint láttuk, épp ez a vitás kérdés), másrészt a „szerit karom.javai között szerepelnek, érthető tehát, h>gy más volt a helyzetük az országgyűléseken, mint a nemeseknek," Holub, 1944. 220. p. Mályusz Elemér: Die Entstehung der Stände im mittelalterlichen Ungarn. In: L'organisation corpo­rative du Moyen Age ä la fin de l 1 Ancien Régime. Louvain, 1939. 19. p. (Etudes présentées á la Commission Internatonale pour l'histoire des assemblées d'états; 3.) ,9 Lásd: Kubinyi, 1963. 189-224- p.; Kubinyi, 1979. 7-48. p. f0 Engel, 1993. 307. p.; Eberhard, 1993. 492. p. Werbőay István: Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve. Bp., 1990. (Werbőczy, 1990.) 493-494. p. (III. rész 9. cím) Lásd még: Werbőczy, 1990. 494-507. p. III. rész, 12-20. cím ' Clark, Peter: Introduction, in: Small towns in early modern Europe. Cambridge, é. n. 5. p. és az ott idézett irodalom. ^ Kubinyi, 1979. 23., 26. p. 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom