Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kubinyi András: Rendelkeztek-e országrendiséggel a magyar királyi szabad városok a középkorban?

Zsigmond is meghívta gyűlésre a birodalmi városokat, őket „... merklich Glieder des Reichs .. ."

2S -nek nevezve. Függetlenül attól, hogy beszélhetünk-e ekkor például Nürnbergről vagy Lübeckről mint birodalmi rendről, a „birodalom tagja" kifejezést a német szakirodalom nem földrajzi értelemben magyarázza. Amennyiben Gericsnek igaza lenne, akkor a német tudósok nyilván tévednek. A német analógia azért sem érdektelen, mert az „ország tagja" megnevezés mellett nálunk is találunk hasonló jelzőket, így például amikor 1447-ben az országrendek meghívták Bártfa városát az országgyűlésre, ezt írták: „... res ipse, pro quibus conventionem faciemus, hoc Regnum comuniter concemat. Vosque non medíocrius unum membrum existatis ...", tehát küldjenek meghatalmazással rendelkezőket oda.

30 Nem hiszem, hogy az utóbbi esetben a „membrum" földrajzi értelemben szerepelne, annál kevésbé sem, hiszen tökéletesen megfelel a német analógiának. Azt viszont el kell immár ismernem, hogy ez önmagában nem bizonyítéka a városok országrendiségének.

31 Az ugyanis vitathatatlan: Gericsnek igaza van, törvényeink nem igazolják a városok részvételét a törvényalkotásban.

32 Megint csak a német birodalmi példához kell visszanyúlnunk. A közvetlenül a Birodalom alá tartozó városokat az uralkoEbcrhnrd. Stuttgart, 1987. (továbbiakban: Seibt - Eberhard, 1987. 129. p.: „Als em Verfassungsbegriff von weitreichenden Bedeutung erweísi síeli schließlich der Ausdruck „Glieder des Reichs", der auf einer Vorstellwig von der Integrität des Reichskörpers und des herrschafüicli gegliederten Reichs beruht. In iiirer Eigenschaft eds „merkliciie" oder „nicht die geringsten Glieder des Reichs" beanspruchten die Reichsunmittelbaren für sich und ihrer llerrscliaften den Schulz vom König und Reich gegen Sdiädigung und vor allem Entfremdung vom Reich." \Jö.: Die deutsche Stadt im Spätmittelalter, 1250-1500. Stadtgestalt, Recht, Stadtregiment, Kirche, Gesellschaft, Wirtschaft. Stuttgart, 1988. 118. p. Eahlbusch, Friedrich Bernward: Städte und Königtum im frühen 15. Jahrhundert. Ein Beitrag zur Geschichte Sigmunds von Luxemburg. Köln-Wien, 1983. (továbbiakban: Fahlbusch, 1983.) 205. p. (Städteforschung. Veröffentlichtingen des Instituts für vergleichende Städtegeschichte in Münster. Reihe A.; Bd. 17.) 29

Kubinyi, 1979. 32. p. 30 Uo. Nem venném figyelembe az 1510-ben az erdélyi szászokhoz intézett királyi levelet, amely őket a Szentkorona különös ágának és ennek az országnak tagjának nevezi. {„Specialis ramus sacrae coroiuie et membrum huius regni") Idézi: Bonis, é. n. 519. p. A szászok ugyanis az erdélyi három nemzet tagjaként a tartomány egyik rendjének számítottak, és akkor is képviseltették magukat a magyar országgyűléseken, amikor a magyar városokat nem hívták meg. Ezért a szakirodalommal szemben (lásd: Holub, 1944199. p.) nem 1441-tói számítandó az első városi országgyűlési meghívás. I. Ulászló ugyan Brassó bírájának, esküdtjeinek és egész communitásának, emellett azonban a Barcaság valamennyi lakójának címezte országgyűlési meghívóját. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen (továbbiakban: UGDS) Bd. 5., 1438-1457. Bearb. Gustav Gündisch. Bukarest, 1975. (továbbiakban: Bd. 5) 88-89. p. Egyetlen látszólagos kivétel van: a király nélküli 1445. május 7-ei dekrétum, ahol a „eivitatenses" törvényhozóként mind az intitulatioban, mind a corroboratioban előfordulnak, és amelynek egy példánya a trencséni városi levéltárban maradt fenn. Decreta Regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungars (továbbiakban: DRH), 1301-1457. Goll. Franciscus Döry. Bp„ 1976. 339-348. p. (Publications Archivi Nationalis Hungarici. 2. Fontes; 11.) Az eset valószínűleg a rendkívüli alkalommal magyarázható, ahogy azt Gerics állítja (Gerics, 1001. 89. p.). 60