Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Roland Widder: Ha a nemzetállamot már magunk mögött tudnánk, és a határ csak emlékezet lenne. A folyamatos érvelés kísérlete

vonatkozóan bizonyosságokat állapítunk meg, forrásokkal vagy kötekedő' megjegyzésekkel, és csendben mosolygó, lábjegyzet nélküli szövegekkel támasztjuk alá, és arra várunk, hogy kénytelenek legyünk rajta változtatni. V. Minden térség története abból él, hogy a történelmet állandóan változtatják. Harcok, térképészeti fejlesztések, a legkülönbözó'bb formákat, valamint a konszernek szerkezetét öltő adományok vagy vásárlások révén! A hely viszont olyan, amely az átélhető' eseményekből, az elmesélhető összejövetelekből, a visszaidézhető vitákból él a maga megtapasztalt sajátosságaival együtt. Az események helye - miként a fagyos vasfüggöny szélárnyékában a tudományos együttműködés is - nem válik annyira felületessé és kívülről irányítottá, miként a tervezők, a stratégák és a diplomaták tere. A kistérségek vonzereje, így a helyi politikai szemlélet hatóereje, a regionális áttekinthetősége hozzájárul a kommunikáció különleges minőségének túléléséhez. Látván a globális térségi tervezeteket és a párbeszéd követelményeit, ez a kapcsolatok művészetének ékszerdarabja, amely el fog tűnni és csupán történelmi lábjegyzetként marad fenn. Az tehát, ahogy a határokat értelmezzük, egy-egy tudományterülettől függően ingadozik olyan folytonosságig, olyan fokozatosságig, melyet csak átmenetileg szegélyeznek hegyek és folyók, amely az igazodásra képes országhatárok „örök" tanúiból él és változik. A természettudományos értékek a megismerés lépteinek gyorsaságával változnak, a közgazdászoknak a határból származó haszna a pénz- és nyereségközpontúság örök változata, a lelkeket őrző határőröknek pedig, midőn a lélek irodalmi változatait távoli ország elemzőjévé nyilvánították, beérik a határvonal-szindróma fogalmával, amely csak egyike az emberi lét számtalan tervezetének a felgyorsult világ rugalmasságot követelő végtelenjében. VI. A nemzetállam megszűnése a világtársadalom egyik mérvadó következménye. Ez az állami függetlenség súlyos változásait idézi elő, és világméretű hatásokkal bír, olyanokkal, amelyek a nemzeti határok ellenőrzésének és hatályának elvesztéséhez vezetnek. A modern nemzetállam a 16. századtól a 19. századig tartó fejlődése folyamán arra törekedett, hogy a következő célokat érje el: a területi hatalom megszilárdítása, a kormányzati ellenőrzés gyakorlása, kollektív kulturális önazonosság támogatása és a politikai hatalom megalapítása. Ez utóbbit annak a törekvésnek a jegyében tette, hogy az állami főhatalmat és a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom hármasát tudatosan a növekvő demokratikus részvétel javára alakítsák. A globalizációról folyó világméretű vita időszakaiban a nemzetállam megszűnésének tézise a társadalomtudományokban most növekvő egyetértésre talál. Azt feltéte562