Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Roland Widder: Ha a nemzetállamot már magunk mögött tudnánk, és a határ csak emlékezet lenne. A folyamatos érvelés kísérlete

vonatkozóan bizonyosságokat állapítunk meg, forrásokkal vagy kötekedő' megjegyzé­sekkel, és csendben mosolygó, lábjegyzet nélküli szövegekkel támasztjuk alá, és arra várunk, hogy kénytelenek legyünk rajta változtatni. V. Minden térség története abból él, hogy a történelmet állandóan változtatják. Harcok, térképészeti fejlesztések, a legkülönbözó'bb formákat, valamint a konszernek szerkeze­tét öltő adományok vagy vásárlások révén! A hely viszont olyan, amely az átélhető' eseményekből, az elmesélhető összejöve­telekből, a visszaidézhető vitákból él a maga megtapasztalt sajátosságaival együtt. Az események helye - miként a fagyos vasfüggöny szélárnyékában a tudományos együtt­működés is - nem válik annyira felületessé és kívülről irányítottá, miként a tervezők, a stratégák és a diplomaták tere. A kistérségek vonzereje, így a helyi politikai szemlélet hatóereje, a regionális át­tekinthetősége hozzájárul a kommunikáció különleges minőségének túléléséhez. Lát­ván a globális térségi tervezeteket és a párbeszéd követelményeit, ez a kapcsolatok mű­vészetének ékszerdarabja, amely el fog tűnni és csupán történelmi lábjegyzetként ma­rad fenn. Az tehát, ahogy a határokat értelmezzük, egy-egy tudományterülettől függően ingadozik olyan folytonosságig, olyan fokozatosságig, melyet csak átmenetileg szegé­lyeznek hegyek és folyók, amely az igazodásra képes országhatárok „örök" tanúiból él ­és változik. A természettudományos értékek a megismerés lépteinek gyorsaságával változ­nak, a közgazdászoknak a határból származó haszna a pénz- és nyereségközpontúság örök változata, a lelkeket őrző határőröknek pedig, midőn a lélek irodalmi változatait távoli ország elemzőjévé nyilvánították, beérik a határvonal-szindróma fogalmával, amely csak egyike az emberi lét számtalan tervezetének a felgyorsult világ rugalmassá­got követelő végtelenjében. VI. A nemzetállam megszűnése a világtársadalom egyik mérvadó következménye. Ez az állami függetlenség súlyos változásait idézi elő, és világméretű hatásokkal bír, olyanok­kal, amelyek a nemzeti határok ellenőrzésének és hatályának elvesztéséhez vezetnek. A modern nemzetállam a 16. századtól a 19. századig tartó fejlődése folyamán arra törekedett, hogy a következő célokat érje el: a területi hatalom megszilárdítása, a kormányzati ellenőrzés gyakorlása, kollektív kulturális önazonosság támogatása és a politikai hatalom megalapítása. Ez utóbbit annak a törekvésnek a jegyében tette, hogy az állami főhatalmat és a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom hármasát tudato­san a növekvő demokratikus részvétel javára alakítsák. A globalizációról folyó világméretű vita időszakaiban a nemzetállam megszűné­sének tézise a társadalomtudományokban most növekvő egyetértésre talál. Azt feltéte­562

Next

/
Oldalképek
Tartalom