Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Roland Widder: Ha a nemzetállamot már magunk mögött tudnánk, és a határ csak emlékezet lenne. A folyamatos érvelés kísérlete
ség politikai elképzeléseiben. Egyfelől néhány éve az államjogi és politikatudományi vitákban szóbeszéd tárgya, hogy a tartománygyűlések esetleg megszűnnek, valamint, hogy az állam egészének alapvető szerkezeti átalakítását követően az osztrák tartományok egymás között intenzívebben működnek együtt, másfelől az egykori nyugat-magyarországi országrész egyik jövőbeli rendeltetése a központi térségi hatásokat hordozó, sokoldalú vonzásfunkció, amelynek a városokban kifejeződő gazdasági vonzereje - a nyugat-magyarországi városok révén - az eddigi országhatárokon kívül fekszik. Ebben az összefüggésben a gazdasági és területfejlesztési szakemberek esküsznek arra, hogy Burgenlandtól keletre és nyugatra nemcsak a közlekedés-technikai szempontból kell biztosítani, hogy az új, gazdaságilag sikeres zónákban jó kapcsolat alakuljon ki a jövedelemforrásokhoz. Erre felkészülendő, egy ún. visszatekintésnek ez lehet az egyik értelme. A német romantikus Friedrich Schlegeltől származik az a mondás, miszerint a történész a hátrafelé tekintő próféta. Talán a társadalomtudományos érvek - vagy legalábbis részben - más irányokba is mutatnak. 2002 tavasza óta az EU-konventben az Európai Unió reformját képviselő 105 tag között, mind a 15 tagállamból - közöttük Ausztriából -, mind pedig az ún. jelölt országokból - így Magyarországról is - bejutott képviselők között széles egyetértés van a tekintetben, hogy Európa az erősebb integráció útján halad. Az ezután létrejövő kötelező forma - az „Európai Egyesült Államok" vagy az „Egyesült Európa" - sokkal inkább egy szuperállamhoz lesz hasonlatos, mint az eddig összetákolt államszövetség, amelynek szövetségi tartóssága Ausztria EU-belépése előtt még „örök" ígéret volt, és amelyet az Európa-barát propagandastratégák folytonosan politikailag meghatározott formaként hirdettek. Ez az európai mutáció csak megfelelő alkotmánymódosító lépésekkel - Ausztria esetében például népszavazást követően - valósítható meg. Ráadásul egyfajta kiegészítő ellenpéldaként - először az Európa Unió történetében - létre kell hozni a kilépés jogilag megalapozott választási lehetőségét is. Burgenland történetére vonatkozóan az európai (alkotmány) történet e legfrissebb irányzata azt jelenti, hogy új államjogi besorolások és nemzetközi jogviszonyok fogják meghatározni a „határtartomány" 1945 óta bekövetkezett, alapvető alkotmányos formájának változásait. A jogi túlszabályozottságokból adódott, hogy Burgenlandban - a házassági jog területén - egy 1894-ben megszületett magyar törvénycikk alapján egészen 2000 januárjáig olyan marginális és feltételes jogtechnikai folytonosság állt fenn, amely az egykori törvényi egyetértés szimbólumaként túlélte az egész 20. századot. Néhány hónap múlva Burgenland - így Ausztria, de Magyarország - számára is egy hatalmas európai jogtechnikai keret szolgáltat új alapot és otthont. Európai síkon a „határok megvonásának" lényegbevágó revíziója folyik az egykori kelet-nyugati világfelfogás utóhangjaként. A Burgenland felett létrejövő új politikai-jogi alakzat olyan realitás lesz, amely gazdaságilag már régen kialakult, de szociálpszichológiai szempontból még sokáig csak kívánság marad: ez egyben az európai gondolat olyan konstruktív körülírása, amely még a saját alakuló feltételcin munkálkodik. 558
