Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Halász Imre: A középszintű igazgatás hivatali állománya Zala megyében a Bach-korszakban

HALASZ IMRE A KÖZÉPSZINTŰ IGAZGATÁS HIVATALI ÁLLOMÁNYA ZALA MEGYÉBEN A BACH-KORSZAKBAN* A megyei politizálás mindig zajos világában 1849 után egy évtizedes csend következett be. Az új típusú közigazgatást és szakigazgatást meghonosító rendszer kiépítette a magyar koronaországban a politikai igazgatás négyszintű szervezetét,

1 nem hagyva helyet az ezen a hivatalszervezeti kereteken kívüli, sem országos, sem regionális, sem helyi szintű politizálásnak. Azokat a hivatalnokokat pedig, akik kisebb-nagyobb fogaskerekeivé váltak a korabeli államigazgatás gépezetének, komoly politikai és szakmai szűrőn kellett átesniük. Ez a korábbi, 1849 előtti politikai elitet rendkívüli módon, számarányában is leszűkítette, jóformán a hivatalnok-elitre, annak viszont egyre vastagodó rétegére. A sorozatos igazgatási változások nyomán létrejövő - mai kifejezéssel: dekoncentrált - szervek láttán látszólag jogos is lehetne az, a ma is sokat hangoztatott nézet, mely szerint a felszaporodó hivatalokat fel kellett tölteni hivatalnokokkal, tehát tömegesen jöttek - nemegyszer a Lajtán túlról - a Bach-huszárok. A korszakot vizsgáló, eddig publikált tanulmányok túlnyomórészt csak az igazgatás technikájának változásait vizsgálták, és nem fordítottak elég figyelmet a hivatalnokréteg eredetére, és azt sem vizsgálták, hogy az 1848 előtti hivatalnokokból mennyit és főleg milyen pozíciókba vett át a neoabszolutizmus államszervezete. Ugyancsak hiányzik a megyék és települések gazdálkodásának, továbbá a megyék finanszírozásának vizsgálata. Pedig éppen ezzel lehet(ne) árnyaltabbá tenni az előbb említett álláspontot: a fizetési listák szerint ugyanis a megyei igazgatás létszáma az 1848 előttihez képest nem növekedett, hanem ellenkezőleg: bizonyos mértékben lecsökkent. A hivatalnok-létszám csökkenése nem a közép- és alsószintű, tehát a megyei és a járási, hanem a koronaországi A tanulmány az Országos Tudományos Kutatási Alap T 029659. számú kutatási program keretében készült. Minderről részletesebben: Sashegyi Oszkár: A neoabszolutizmus rendszere, 1849-1867. In: A magyarországi polgári államrendszerek. Tanulmánykötet. Szerk. Pölöskei Ferenc, Ránki György. Bp., 1981. 81139. p.; Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. Bp., 1965. (továbbiakban: Sashegyi, 1965.) 2772. p. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. I. Levéltári leltárak; 4.); Szita János: A magyar alkotmány történetének vázlata, 1848-1945. Pécs, 1993. 62-112. p.; Barany, Georg: Ungarns Verwaltung, 1848-1918. In: Die Habsburgermonarchie, 1848-1918. Bd. 2. Verwaltung und Rechtswesen. Hrsg. Adam Wandruszka, Peter Urbanitsch. Wien, 1975. 306-469. p. 413