Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Molnár András: Zala vármegye rendi ellenállása az 1820-as években

meny. Utóbbiakkal azonban felesleges lenne megtölteni a jegyzőkönyvet - vélekedett a többség -, ezért leszavazták azt is, hogy Amadé beszédét csatolják a jegyzőkönyvhöz. E kis incidens után hirdettette ki az adminisztrátor a közgyűlés megtartását engedélyező, ám egyúttal a zalai rendeket is keményen megfeddő, 1823. november 5-én kelt királyi leiratot. Ez utasította a főispáni helyettest, hogy amint egészsége engedi, saját elnöklete alatt tartsa meg a megye közgyűlését, oly módon azonban, hogy az újoncozásról és az adó ezüstpénzben történt beszedéséről a közgyűlés nem tanácskozhat, és nem intézhet újabb feliratot a királyhoz. Ellenkező esetben az adminisztrátor kötelességévé tette az ülés feloszlatását, és annak megtiltását, hogy a közgyűlés más elnökletével folytatódjon. Arra az esetre, ha az uralkodó fenti parancsát bárki megszegné, vagy az ellen csak felszólalna is, kötelezte a király az adminisztrátort, hogy az illetőket kellő büntetés végett név szerint feljelentse, egyébként pedig engedelmességre és kötelességük teljesítésére intette a zalai rendeket. Válaszul a királyi leiratra, a zalai rendek kijelentették, hogy noha a közdolgokról való tanácskozásnak tilalmát sem az ország sarkalatos törvényeivel, sem pedig a közgyűlések természetével - továbbá meggyőződésüknél fogva - össze nem egyeztethetik, mégsem veszik tanácskozás alá a vitás kérdéseket, azaz engedelmeskednek az uralkodói parancsnak, a történteket azonban sérelemként fogják a következő országgyűlés elé tárni, mindezekről pedig feliratban értesítik az uralkodót. A közgyűlés jegyzőkönyve rögzítette még azt, a zalai rendek és az adminisztrátor közötti, további nézeteltérést is, amelynek az volt a lényege, hogy Amadé nem akarta engedélyezni a megyei tisztviselők számára, hogy a házipénztárból papírpénzben vegyék fel a fizetésüket, azt állítva, hogy a királyi rendeletek - amelyekről tilos tanácskozni - a házipénztárra is vonatkoznak. A tisztviselők ugyan kijelentették, hogy ők továbbra is megelégszenek a váltópénzbeli fizetéssel, az adminisztrátor azonban feloszlatással fenyegette a közgyűlést, ha erről határozatot mernek hozni, mire a közgyűlés végül úgy döntött, hogy az uralkodóhoz intézendő feliratban kérnek felvilágosítást arra nézve, hogy a korábbi királyi rendeletek érintik-e a házipénztár kezelését.

48 A hivatalos jegyzőkönyv ennyit rögzített csupán a december 29-ei viharos megyegyűlésről, az egyik szemtanú azonban azt is feljegyezte, hogy a zalai ellenzék hangadói milyen sértéseket vágtak a főispáni helyettes fejéhez. Tolnay Gábor, a veszprémi püspökség sümegi uradalmának ügyésze írta Sümegen, 1823. december 30-án kelt levelében Zichy Károly grófnak, hogy a november 5-ei királyi leirat felolvasása után a rendek közül sokan kikeltek Amadé ellen, és „... kimondhatatlan sértésekkel .. ,"

49 illették az adminisztrátort. A kortársak később Csány László táblabíróval azonosították azt a felszólalót, aki Tolnay levele szerint az alábbi módon vonta felelősségre Amadét: ZML Mkgy. jkv. 1757/1823. Az uralkodó 1824. február 20-án kelt leiratában engedélyezte, hogy a zalai tisztviselők akár papírpénzben, akár ezüstforintban felvehessék a fizetésüket. ZML Mkgy. jkv. 1049/1824. ZML Egyedi vegyes iratok gyűjteménye. 5713. Tolnay Gábor levele. Sümeg, 1823. december 30. (továbbiakban: Tolnay, 1823.) 397