Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Molnár András: Zala vármegye rendi ellenállása az 1820-as években
Szegedy alispánsága idején Sümeghyt feljelentették korábbi hivatali visszaélései miatt, és a történtek tisztázására királyi biztos érkezett Zalába. Szegedy és az új főjegyző - amint Séllyey írta - „... minden erejekbül a jó rendet visszaállítani iparkodtak .. ," 13 , a Sümeghy elleni vizsgálat azonban sok időt és energiát felemésztett, és megosztotta a megye nemességét. Sümeghy hívei a visszaélések elkendőzése érdekében arra törekedtek, hogy gyengekezű, befolyásolható alispánnal váltsák fel Szegedyt. I4 Céljaik eléréséhez közelebb kerültek az 1819. február 16-án kiadott királyi rendelet által, amelyben az uralkodó előírta, hogy a megyei választásokon a határozathozatal ne az addig szokásban volt szavazat mérlegeléssel vagy közfelkiáltással, hanem a jelenlévő valamennyi nemes fejenkénti, egyenlő értékű voksolásával történjen. A rendelet burkolt célja az volt, hogy az udvar a kisnemesség olcsón megvásárolható szavazataival többséget szerezzen, és érvényesíteni tudja akaratát a vármegyéket mindaddig uraló birtokos nemességgel szemben. Zala egyike volt azon megyéknek, amelyekben nagyszámú nemesség élt. A megye nemeseinek 1829-ben készített lajstroma 3949 nemesi családot, és ezekben 9236 nemes férfit vett számba. A nemesség legnagyobb számban a Balatonfüredtől Tapolca mezőváros környékéig terjedő tapolcai járásban lakott (2472 fő). A tőle nyugatra elterülő, Sümeg és Keszthely mezővárosok vidékét magában foglaló szántói járás nemessége ugyanekkor 1414 fő, a Zala folyó észak-déli, alsó folyása mentén, valamint Nagykanizsa mezőváros környékén fekvő kapornaki járás nemessége pedig 1648 fő volt. Viszonylag nagyszámú, 1924 főnyi nemesség élt a megyeszékhelyet, valamint ennek vonzáskörzetét magában foglaló egerszegi járásban. A megye nyugati részén elterülő lövői járásban, Zalalövő, Lenti és Alsólendva mezővárosok vidékén 1494 nemest íratk össze, míg a délnyugaton, a Mura és Dráva folyók között fekvő muraközi járás csak 284 nemest számlált. 16 Noha Zala megye birtokszerkezetét a világi és egyházi arisztokrácia nagybirtokainak, uradalmainak túlsúlya jellemezte, a mágnások többsége nem Zalában lakott, és még az itt élők sem vettek részt rendszeresen a megye közéletében. 1819-ben 4486 választójoggal rendelkező nemesi birtokost és katolikus papot írtak össze Zala megyében. Közel 90 százalékuk, 3923 fő a szerényebb vagyonú, vagy éppen vagyontalan, alacsony műveltségű, szinte paraszti sorban élő kisnemességhez tartozott. Ok lakták a tapolcai járás nemesi, úgynevezett kúrialista falvait, vagy a göcseji szegeket az egerszegi járásban. Az összeírásban „lovagi rend" néven szereplő, nem egészen 8%-nyÍ (353 főnyi) nemesi réteg hivatalainál, címeinél, birtokainál vagy családi kapcsolatainál fogva egységes testületet alkotott. Közülük választották a megyei tisztviselőket, az ő szavuk döntött a megyegyűléseken, egyszóval ők voltak a legaktívabb, rendszeres részt13 ZML Séllyey Elek feljegyzése, 1825.; Molnár, 2001. 38. p. >4 TT Uo. Degré Alajos: Szavazási rend a megyegyűléseken 1848 előtt. In: Fejér megyei történeti évkönyv. A Fejér Megyei Levéltár Evkönyve. 7. Szerk. Farkas Gábor; segédszerk. Makkay János. Székesfehérvár, 1973. 121-139. p. (Tanulmányok és források Fejér megye történetéhez; 7.) 16 ZML Nemesek lajstroma, 1829. Kivonatát közli: Világ, 1843. jún. 24. 407. p. 388
